Nem tudom hová tenni a dolgot, eccerüen nem tudom, így közkinccsé teszem a friss élményt. :-)
Szóval az van, hogy néha szoktam megosztani képeket egy bizonyos közösségi oldalon, (lehet találgatni), mert sokan kérik, hogy na de legalább hadd lássanak is valamit. Ez eddig teljesen oké, én is szeretem nézegetni az ismeröseim, barátaim felvételeit, meg értesülni újdonságokról, stb... azon kívül ugye az élmény annál nagyobb és jobb, minél több emberrel oszthatod meg.
Na most akkor felbukkan a majdnem semmiböl egy kedves ismerös a képeim láttán, és aszongya nekem, hogy igen aggódik értünk. Így 15-20 év után egyszercsak aggódik. Azt is gondolhatná az ember, hogy milyen kedves töle, mégis van szív az emberekben, stb... a szüleink is aggódnak pl., bár mondjuk nekik ez munkaköri kötelességük. Aztán kifejtette, hogy azért aggódik, mert mi szegények hogy is bírjuk ki ezek között az undorító népek között, egy atomkatasztrófa után. Meg hogy jól meggondoltuk-e, meg szegény gyerekünk ugye. Meg hogy ö ezt soha a büdös életben nem tudná megszokni, soha ide a lábát be nem tenné, stb.. Jól van, hát nem kötelezö, mindenki éljen úgy, ahogyan az neki megfelel, vagy éppen a legjobb. Ha a Himalája tetején, akkor ott, ha egy világvárosban, akkor meg ott. Szerintem ezt mindenki döntse el maga, nem? Válaszoltam neki, hogy egyrészt szabad akaratból jöttünk, másrészt meg soha nem tudhatja, hogy mit hoz az élet, én sem gondoltam volna, hogy itt kötünk ki. Meggondoltuk-e? Ááááá, nyilván nem vagyunk felnött emberek és csak úgy jöttünk vakon a nagyvilágba. Ha nekem egy ismerösöm, barátom történetesen a Gangesz partjára vinné lakni a gyerekeit, valószínüleg azért azt gondolnám, hogy biztosan megvan rá az oka és nem pillanatnyi elmebaj vezérelte. Nyilván hosszasan mérlegelt, nyilván telerakta a képzeletbeli mérleg mindkét serpenyöjét, és nyilván nagyon szereti a gyerekeit, és ebböl kifolyólag nem akar nekik rosszat, nem teszi ki öket veszélynek, stb. Vagy legalábbis extra veszélynek nem. A világ veszélyes hely, ezen nem lehet segíteni. Faluban is felöklelhet egy bika, oszt szevasz.
Igen, persze, az emberben ott van, hogy jajj, födrengés, jajj Fukushima, jajj, ez meg az. De nem lehet félelemben, rettegve élni! Persze, hogy odafigyelek, hogy a kaja, amit veszek, melyik prefektúrából való, és nem viszem kirándulni a gyereket Fukushima közelébe. Egyébiránt meg tökéletesen megbízom abban, amit a Férj mond, ha ö azt mondja, hogy anyukám ez itt oké, akkor anyukám relaxál.
Na, meg miért lennének az emberek undorítóak? Nem is volt még itt, nem is látott élö japánt közelröl. Büdösek, aszongya. Hát nem azok! Söt, egyaltalán semmi szaguk és illatuk sincs. Fel is tünt nekem, hogy a metróban soha nem érzem senki parfümjét, arcvízét, (egyébként a kozmetikumok is nagyon decens, szerény illatot árasztanak csak). Senkin nem éreztem még izzadtságszagot, sem hal-, sem kacsaszagot. Olyan levegö szaguk van. Ilyenkor eszembe jut a bécsi metró reggel, amikor érzed, hogy ez fokhagymás kóbászt evett reggelire, az amott legalább 2 napja nem mosta ki a seggét, annak meg undorító ágy szaga van.. igen, ilyen is van.
Szerinte 12 éves meztelen gyerekekröl legálisan szórólapokat terjesztenek. (!) Soha nem találkoztam ilyesmivel. Söt, 20 éves kor alatt tilos még a dohányzás is. Van egy rakat gyerek és ifjúságvédelmi törvény, de illegális dolgok sajnos mindenhol vannak. Jó, hát az ember tényleg hall a japán, föleg férfiak fura szokásairól, vannak perverzek is nyilván (hol nincsenek?), meg tényleg én magam is láttam, hogy a vonatban a mellettem ülö fickó képregényében kizárólag hatalmasra felpumpált mellü meztelen és arc nélküli csajok voltak. De miért érdekeljen ez engem? Amig nem bánt? Mi károm van nekem ebböl? Nekem aztán teljesen nyóc, hogy a pasi otthon kivel vagy mivel és hogyan kufircol. Szerencsére nem óhajtok itt férjhezmenni egy japánhoz. (meg amúgy sem)
Meg aszongya, hogy milyen borzaszto, hogy ajándékot "kell" vinni mindenhová. Most ebben mi a borzasztó? Ha meghívnak, én mindig viszek magammal valami apróságot, különben is, soha nem éreztem ezt valami kötelezö rossznak. Máskor meg én kapok. Néha tényleg apró, kis semmire sem való apróságok, de édes istenem, nem azt nézzük ilyenkor, hanem a jószándékot, figyelmességet, nem?! Különben is van erre egy igen szép cseh közmondás, miszerint "szuvenyír nyihaha nye kukucska protko!"
Meg mesélte, hogy egy banketten a menedzserek fött tojást dugtak egy kolléganö lába közé. Mondjuk ez tényleg durva, de most ez valóban azt jelenti, hogy minden japán férfi tojást fog dugni a lábad közé? Egyrészt, amikor isznak, akkor nagyon gyorsan és nagyon vidámra isszák magukat, a gátlásokat, mint egy rossz cipöt, elegánsan ledobják magukról. Ez igaz, de nem kell részeg pasikkal mulatozni. Másrészt viszont tudok másik példát, magyar példa: orvostanhallgható fiúk boncolás után eldugták az alany nemi szervét az egyik kiscsaj köpenyének a zsebébe. Poénból. Most akkor minden magyar orvos egy perverz állat? Egyébként a kiscsaj rendelkezett némi humorérzékkel, mert mikor észrevette, meglengette, és megkérdezte, hogy fiúk, melyikötök vesztette el?! :-)))
Visszatérve, igen, vannak furcsaságok, vannak érdekességek és vannak viszolygást keltö dolgok is. De nagyon sokszor ezek a dolgok a kulturájuk részét képezik, amin nem kell kiakadni, meg ítélkezni felette. Akinek nem tetszik, ne menjen oda! (Én sem megyek kannibálok közé.) Utánaolvastam pl. a fogazatuknak is. Mint már írtam, nagyon szar a fogazatuk. Európai szemmel! A vidám fogpasztareklámos fehér fogsor relativ késön kezdett divatba jönni. Régen a gésák feketére festették a fogukat. Valszeg a fehérre sminkelt arcban igen sárgának hathatott a fogsoruk. .-) A csámpás, ferde fog volt az igazán szexi, föleg ha még egymásra is nöttek!
Szóval én most nem akarok Japánnak reklámot csinálni, félreértés ne essék, de nem is úgy jöttem ide, hogy a kákán is csomót keresek, meg azéris rosszul fogom érezni magam. (Majd hülye lennék!) Természetesen mindenkinek lehet és remélhetöleg van is véleménye dolgokról, mindenki tegyen és éljen belátása szerint, de elöítélkezni, csak mer jó... furcsa mindenesetre. Sajnos amig valaki a saját börén nem tapasztal meg valamit, csak a hallottakra, olvasott dolgokra támaszkodik, ami oké, csak tudni kell, hogy az emberek hajlamosak az extrém és furcsa dolgokat kiragadni. Mert ugye miért is érdekelne valakit az, hogy Tanaka szan tök átlagosan fogat mos reggel, Ariel mosóport használ és megnézi a kedvenc sorozatát délután négykor minden nap. De ha Tanaka szan történetesen használt nöi bugyival alszik, az már hírértékü és jujujjj.
Na jól van, inkább fekszem én is, nem mondom meg, hogy mivel vagy kivel, hehe, nehogy a magyaroknak is rossz híre menjen a nagyvilágban! :-))))
