Ver az Istenke ezzel a macskaüggyel. :-( De most miért? Az eddigi nyulak miatt?
A "vadállatot" a múlt héten tréningnek vetettük alá, hátha az használ. Azaz: vastag kesztyüvel elkaptam. Szegény nem volt annyira intelligens, hogy a kezemet elöröl próbálja megharapni, ezért hátra kapkodta a fejét és harapta a levegöt. Becsuktunk minden ajtót, és kivittem az elöszobába, ami jó hosszú. Arra gondoltunk, hogy így majd kénytelen lesz meghunyászkodni. Ja. Ijedtében elöször is nekiugrott a falnak. Mad felszaladt a lépcsön és megállt a lépcsökorlát szélén, onnan tekintgetett lefelé. Bármelyik irányból próbáltuk noszogatni, halottnak tettette magát. Aztánelöszedtem a partvist, mert egyszerüen nem fértem hozzá. Na, ha a partvis történetesen a kezem lett vona, akkor most valamelyik plasztikai sebészeten vakargatná a fejét min. 3 Fusi Misi, hogy ebböl mit lehet kihozni. Lehet, hogy most patám lenne.
Aztán eszembe jutott, hogy extrém helyzetekben a macska képes ijedtében maga alá csurgatni, mint az a kis vörös, amelyik az esküvönk elötti nap beszaladt a kertünkbe, fel a körtefára, majd iszonyatos óbégatások közepette végigtrágyázta a fa egész törzsét.Levettem és azóta sem láttam, állítólag örüljek neki, mert a vörös macska szerencsés ómen. :-)) A fekete-fehér definitív nem az. Szóval ettöl a gondolattól aztán kissé erélyesebben löktem meg a sejhaját, mire egy jól irányzott mozdulattal Kamikatze stílusban levetette magát a mélységbe, majd eltünt a dobozában. Persze nem lett semmi baja, annyira nem volt magasan, de a leánykám hatalmas ordítást rendezett, és visíitva sorolta, hogy a ciculinak mi mindene repedt meg, törött ki, nyomódott össze, stb... Ebben a pillanatban lépett be a Férj, az összes haja szála égnek meredt, amikor felfogta a szitut, majd közölte, hogy intézkedj anyukám, ebböl így, ebben a formában talán elég volt.
Anyukám intézkedett. Felhívtam a Boszorkányt és közöltem vele, hogy sajnos a macskosz nem vált be. Ne is mondjon semmi, csak jöjjön el érte. Különben meg nem is biztos, hogy az apja nem puffogó vipera volt-e. Nyanya jött is másnap. Kissé konszolidáltabban nézett ki, egy pici fehér autóval jöt, ami nem volt büdös, ráadásul a haja is frissen volt festve, amitöl a feje is friss dukkót kapott. Tehát fekete haj, narancssárga fejbör. Olyan kis szép volt. Bement a macska kucijába, majd rádobott egy rózsaszín cekkert, felnyalábolta a fujtató jószágot és bedobta az elsö ülésre. A hülye dög ott már nagyon jól volt, még dorombolt is, legszívesebben jól meghúztam volna a .... a bajuszát. A Banya közölte, hogy najóvan, akkor keddre beszerez egy kicsikét, olyan barnás pöttyöset, hosszú farkút. Lestem hülyén, de tényleg pöttyöset mondott. Hatalmas megkönnyebbülés volt megszabadulni szerencsétlen állattól, és annyira féltem a pöttyöstöl, hogy éjszaka rémálmom volt, azt álmodtam, egy gepárdot hozott. Valszeg férjet is foglalkoztatta a gondolat, mert ö meg attól félt, hogy rosszul értettem, és nem a farka hosszú és majd kapunk egy zsiráfot.
Így kezdtünk bele a megérdemelt hétvégi pihenésbe. Szombaton bevetettük az új grillt, isteni halacskákat sütöttünk, még a szúnyoghelyzet is elviselhetö volt. Nagyon alattomos, apró szunyik vannak, agresszívek, mint állat és lopakodó stílusban támadnak orvul. Nem zizegnek ám elöre az ember fülébe, csak leszáll és már szíjja is! Délután gondoltuk, hogy nézzük meg tán a császári palota kertjét. Elvonszoltuk magunkat, mire odaértünk, pont be is zárt. Ha most turisták lennénk, biztos a válóper szélén állnánk, így csak tudomásul vettük a dolgot egy laza vállrándításssal és elmentünk mást lesni. Láttuk pl. a Tokyo International Forum nevü szépséges épületet, meg is uzsonnáztunk benne, közben skype-on megmutiztuk a nagyszülöknek, merre lófrálunk. Olyan jó dolog a technika! Aztán, ha már ott voltunk, akkor kicsit odébbsétálva kijutottunk Ginzába, ahol megint lehetett mereszteni a szemeket. Pont sötétedett, mindent kivilágítottak, megint jött a mátrix. Hétvégén lezárják az úttestet az autók elöl, sétálóutca lesz belöle, hát elmondani nem lehet, azt látni kell. Világmárkák egymást túllihegve sorakoznak, de volt pl. H&M is, hatalmas, sok emeletes kivitelben, tök normál árakon. Persze egész más cuccok vannak benne, mint otthon, sajnos sokkal szebbek! :-))) Óra üzlet, 6 emeleten keresztül az egyik falon élö virágok+vízesés, és még sorolhatnám reggelig. Hat órakor aztán megnyitják újra az utcát a forgalomnak, amit mi persze nem tudtunk, így szökkenö gazella képében spuriztunk fel a járdára. Sikerült bemennünk egy nagy áruházba, gyerekruhát kerestünk. Az nem volt, de rábukkantunk egy újabb kisállat boltra, ahol a másiknál még sokkal drágábban adják a kis házi kedvenceket. Most már tudom, hogy a japánoknak ez amolyan státusz kérdés, hogy óccsó állat nem kell, ha már állat, akkor kerüljön is valamibe, hogy zöldüljön el a szomszéd. Itt van a legnagyobb üzlet elásva, összeszedni Mo-on az összes lófráló macskát, kutyát, behozni, és eladni. Bomba üzlet! De most komolyan. Ráírnánk, hogy igazi ungarische szamuráj fajta, a kutyák godzilla leszármazottai, bennük van a temperament, aztán van még a postászabáló fajta, untergarten terrier, echte cigány kutya, éjjelugató, találnánk ki nekik jól hangzó fajta nevet. Jó drágán árulnánk, hogy valóban hihetö legyen az extrém származás. Mekkorát nézne kisfalumban Náncsi néni, ha az ótvaros macskáiért még pénzt is kapna!
Szóval kedves ázsiai rokonainkban is megvan a megmutatom, ha kicsi vagyok is! De azért rendesek, nagyon baecsületbeli ügynek kezelnek sok mindent. Pl. vasárnap el akartunk menni egy Crocs üzletbe kerti papucs vásárlása céljából. Férjecske kinézte hol van, telefonba beadta, az meg el is vezetett minket egy szép kalap üzlet elé. Így aztán kénytelenek voltunk kérdezösködni, majd egy fiatal pár addig okoskodott, míg a japán oldalakon meg nem találták az igazi címet és ragaszkodtak hozzá, hogy az ajtóig kísérjenek minket. Mi meg ennek örömére 6 pár lábbelivel távoztunk.Igazságosan mindegyikünk 2 párat kapott. :-))) Ennek örömére bevágtattunk szusizni egy helyre, ahol még nem voltunk. Gondoltam, hogy ez itt nem egyszerü susizás lesz, mert az alkalmazottak aggódva figyelték ténykedésünket é sokszor megkérdezték, hogy minden rendben van-e. Nem volt különben nagyon gáz, csak annyi, hogy az ember ül az asztalnál, mellette 2 futószalag, két lámpa, meg egy monitor. Aztán egyél szépen. Nyomogattuk a monitort, viszonylag gyorsan rájöttünk, hogyan kell kiválogatni a kajákat, majd kb. 2 perc múlva felvillan az egyik lámpa, és iszonyatos sebességgel odasuhant egy kis tálca a futószalagon, megállt, lepakoltunk róla, lámpa megnyom, tálca eltünik. És igy rendelgettünk szépen, a tálcák csak suhantak, mi meg csak ettünk, néha idegen tálcák is shinkanzent játszva elrobogtak mellettem, de ugye azok nem álltak meg, csak röpültek el az orrom elött a másik asztalokhoz. Viszont legalább megskubizhattam, hogy mit esznek mások. :-)) A végén a kijáratnál fizettünk, borravalót nem szabad adni, nagyon megsértödnek érte. Ez is szimpi dolog.
A másik becsületbeli ügyük pl. a japán csajsziknak, akikkel együtt járok angolra, hogy ha nincs meg a házijuk, akkor inkább el sem jönnek az órára. Akkora égés ugyebár, hogy valaki nem csinál házit! Mint a kisdiákok, komolyan. Az angol különben nagyon jó, nagyon szeretem. Hatan vagyunk, de ugye a házik miatt soha nem vagyunk többen, mint 3-an vagy max. 4-en. Sajnos az egyik nöcit még mindig nem értem, annyira pösze szegényke. Van elöl alul egy vas foga, amitöl nem tudja kiejteni a szavakat. A múltkor is azon gondolkodtam, hogy a Pom-Pomból a mágnesujjú szögkihúzó kellene ide... Viszont annyira intelligens, hogy csuda! Egy nagy tanulság (férj is mondta):sose becsülj le egy japánt sem azért, mert nem tud angolul!
Minden nap lesek egy krimit angolul, ennyi hülye krimit életemben nem láttam összesen, azt szeretem, amikor a ruszki maffiózók beszélnek benne, azokat mindig tök jól megértem! :-))) A többi cool szereplö bezzeg még mindig nem tanulta meg kinyitni a száját! Hát színész az ilyen????
Aztán meg megjött a tájfun. Vasárnap este érkezett, csak úgy minden cicó nélkül. Utólag hallottuk aggódó szüleinktöl, hogy anyám, meg izé, meg hajajj (pláne a hajajj), de öszintén, nem sokat éreztünk belöle. Ja, hát fújt a szél, meg esett az esö, de egy kiadós balatoni vihar ennél sokkal többet tud. Itt nem volt sem égzengés, sem villámlás. Csak szél. Igaz, néha a házunk kicsit belengett a széltöl, de nem zavart különösképp. Reggelre elfújták. Mármint a vihart. Igaz, térdig ért a levél az utcán, meg egy döglött macska is volt az áldozatok között, de reggel 8-ra már el is takarítottak mindent. Mesélte a francia fickó, akivel együtt járok angolra, és aki recepciós egy szállodában, hogy sikítva lerohant hozzá egy amerikai nöci, hogy még csak két napja van Japánban, és itt már volt tájfun,meg földrengés, (azt mikor érezte, azt nem tudom, én nem tudok róla) hát mi lesz így? A fickó pedig szívböl gratulált neki, milyen szerencsés kedves hölgyem, mások erre hónapokig várnak, meg volt a két fö attrakció, akár holnap haza is fáradhat... :-))))) Mondjuk én még maradnék egy picikét, annyi minden felfedeznivaló vár rám, egyik nap szinte beleszédültem, hogy jajj még ez is,meg az is, ide kell menni, oda kell menni. Ezt hívják kultúrsokknak???
Tegnap bejelentkezett a Boszi, hogy akkor jön. Jött. A fehér autóval jött, ami jó jel, ráadásul a pókot sem nyírtam ki, csak kidobtam, ez is jó jel. Kiszedett az autóból egy ketrecet, benne 2 db tényleg aranyos, pici kis cicussal. Nagyon pindurkák még, és nagyon édesek! Hát a drága gyermekemnek igen nehezére esett a választás. Így aztán a következö megfontolások alapján döntött. A kisebbik ugyan azért lenne jó, mert picike, de mást nem tud. A másik elöbb ette meg a kaját és sokkal szebb a pofikája. Amolyan csíkos házimacska, cirmoska, kicsit whiskas-os, és van egy nagyon nagy különlegessége. Nincs farka. ill. van, de olyan pici és kunkori, mint egy kismalacé, csak kicsit vastagabb. Furán néz ki vele, az biztos, de nagyon kis aranyos. Láttunk mi már ilyen kis kurtafarkú cicákat, de mindig azt hittük, hogy vagy a helyi macskabandák harcaiban vesztették el a farkukat vagy mondjuk én kinéztem a japánokból, hogy direkte levágatják a macskoszok farkát, hogy ne tudjanak magasra mászni. Hát nem. Létezik Japánban egy ilyen fajta macska, aminek kurta a farka. Hát kicsit elcseszték szerintem, aztán ráfogják, hogy szándékosan ilyet akartak. Persze, Mo-on is létezik fogatlan kutya, ilyen fajta! Csak tejbedarát eszik!
A múltkori vadállatból okulva, most a nöci adott egy ketrecet a macskához kölcsön, hogy abban legyen pár napig, amig megszokja a helyet meg föleg minket. Mindig vigyük magunkkal oda, ahol vagyunk. Az 5let nem is rossz, csak a kivitelezés nem megy. Ugyanis, mert miért lenne valami is egyszerü, ami a macskával kapcsolatos, a macsek egy óvatlan pillanatban kiszökött a ketrecböl és bebújt a mosógép mögé. A mosógép a mosókonyhában van, a tetején van a szárítógép és az egész be van frankó építve bútorasztalosilag. Mondta a nö, hogy no para, a macska ahogy bement, majd ki is jön. De neki most már igazán mennie kell, majd egy hónap múlva jön, akkor elviszi megoperáltatni a cicust, meg beoltatni. Kiderült, hogy a nöci valamelyik minisztériumban oktatta a jövendöbeli diplomatákat, többek között Férjecském nagyon nagy fönökét is. Második tanulság: ne ítélj Japánban az emberek kinézete és büdös autója alapján!. Szóval nem föállású boszorkány.
Nöci el, Mancika pedig megpróbálta kicsalogatni a berezzent macskát. Ennek az lett az eredménye, hogy a mosáshoz használt neccemet behajította a macska után... se necc, se macska. Ettöl én majdnem gutaütést kaptam, hgy mi van, ha a háló miatt nem tud kijönni a macsek és ott fog megpusztulni az éhségtöl, stb, stb... A mosógép mellett van egy csap, alatta szekrényke, abban tartom a szennyeseket, ott szemlélödtem, mikor megakadt a szemem egy kis lemezdarabon, ami 6 csavarral van odafogatva a szekrényke hátlapjához. Nem ragozom, szétszereltem a fél mosókonyhát. A macska megvan, ki is tud jönni, ha akar, más kérdés, hogy nem akar. Szépen kijön kajálni, meg vécézni, de ahogy közelítünk felé, visszaugrik a likba. Ma egész délelött csapdát szereltem az állatnak, de nem jártam sikerrel... Asszem megvan a programom az elkövetkezö napokra, a franc essen bele, hogy semmi szerencsém nincs a dögökkel! Mindent csak a gyerek miatt vállaltam be, de hogy ennyi szarakodással járjon egy bóhás macska, na ezt nem gondoltam volna! Miért ilyen hülék ezek??? Minden macska ilyen ütödött? Vagy ennyire ijesztöek vagyunk macskaszemmel nézve?
Na, majd beszámolok, hogy mi lett a dologból, most megyek, teszek egy próbát, bekapcsolom a mosógépet.
