A múlt hét csak úgy hemzsegett a csajos programoktól, jajám! Kedden elöször is a kötelességnek is eleget téve gyorsan beiratkoztam a következö angol kurzusra, amit már csakis és kizárólag a mi csapatunknak hoztak létre amolyan haladó plusz féle címmel. Annyira szeressük egymást, hát istenem, nem bírunk elszakadni a megszokott kedd-csütörtöki szeánszoktól. Így most aztán márc. végéig még gyönyörködhetünk egymás ábrázatában. :-))) Az új kurzust a héten mindjárt 2 hiányzással indítottam/tom, de ne vágjunk a dolgok elébe...
Szóval szerdán eljutottam végre egy onszenbe. Annyira örültem, egyedül nem mertem nekivágni, mert fogalmam sem volt, hogy mit meg hogyan, nem volt kedvem bénázi. Jobban is tettem! Az onszen a japán fürdö. Gyógyvizes, irtó meleg, mondhatni forró, télen felettébb kellemes, és az egészségre is pozitívan hat. A japánok 6 éves koruktól látogatják, hát meg is lehet nézni a börüket! Szóval szépen összebeszéltünk vagy hatan és elmentünk. Maga a fürdö egy plaza szerü épületben volt, kivülröl inkább lohasztó. Na de belül! Hatalmas ikebana a bejáratnál, kedves, egérléptü személyzet. Belép, cipö ugrik, kis szekrénybe betesz. Pénztár. Elöször is karperec a csuklóra, majd arról a végén szépen leolvassák, hogy mit és mennyit.Aztán kaptunk fejenként 2 db kis táskát, azokkal elsétáltunk az öltözöig. Elötte persze vad telefonálásban voltam a magyar Gabival, hogy és mi mindent kell majd magammal vinni. Azt mondta semmit, szerencsére ehhez is tartottam magam. Az öltözöben minden cuccot le kellett venni magunkról a karperec kivételével, és egy tenyérnyi törülközöt magunk elé tartva kellett besétálni a tisztitó terembe. Ott a fal mentén kis csapok sorakoztak, kis zsámolyokkal, derékig érö falakkal elválasztva egymástól, a csapnál tusfürdö, sampon, hajbalzsam, csakis Sisheido (az ugye itt az alap). Zsámolyra lekuporodtunk és tetötöl talpig meg kellett csutakolni magunkat, csakis szépen, tisztán, illatosan szabad belemenni a közös medencébe. Ja igen, férfiak, nök persze külön vannak. Ezek után a türcsiket le kellett helyezni a medence szélén elhelyezett kis korlátokra, és be lehetett lopózni a forró vízbe. Háháháaaa, és zutty. Volt benne zubogó, mindeféle masszírozó vízköpö, egyik a hátat, másik a hasat, harmadik a talpakat, a többi pedig a rég elfeledett tesrészeket vette kezelésbe. Amikor itt kiföttünk, volt egy másik medence, aminek nem olyan forró a vize, ott lehetett lihegni meg pletykálni, na meg a gyerekek is inkább ide menekülnek. (de most nem voltak, iskola idöben voltunk) A víz egyébként nem büdös, nem olyan hévizi meg zalakarosi záptojás szagú. Aztán volt egy irtó forró, sötétbarna vízzel teli merülöforraló is, abban kellett megmártózni pár percre, hogy elég gyorsan ki tudjon futni az ember az udvarra. Nagyjából el tudom képzelni, mit éreznek a csigák meg a rákok, mikor élve bedobják öket az üstbe...medencéböl kikóvályog, aztán uccu ki az udvarra! Haaaaaa, az volt ám az isteni! Gyönyörü, csupa kö, csupa fa, csupa bambusz! Szépséges köfallal körülvéve, hogy illetéktelen szemek ne lássanak be, a falon vízesés, lent fa minden, a medencék meg köböl kifaragva, mindegyikben más víz. Volt egy sós, barna és széndioxidos, csak úgy gyöngyözöt a börünkön a sok buborék, meg jól ki is pirultunk. Amikor nem bírtuk tovább, akkor a medence szélére, mint a kösziklára a sellök, kisiklottunk pihegni. A másikban valami gyógyfüves víz forrongott, olyan szaga volt, mint a svédkeserünek. Abban pont 2 percet bírtam ki. Ez a változó tényezö az onszenben, most svédkeserü, máskor vörösbor, néha sör, meg van, amikor rózsaszirom és orchideák úszkálnak benne. Aztán az én kedvencem egy selyem fürdönek elkeresztelt pici medanszié volt, amiben tejszerü volt a víz , eszméletlen illatos és enyhén csúszós. Ezután a baba segge is csak jelenteni tudott volna az én bürkémnek! Ki is lehetett feküdni nyugágyakra, de kissé még hideg volt ehhez. Viszont a földre le lehetett heveredni minden további nélkül, mert volt egy rácsozat, alatta fél méterrel pedig folyatták a forró vizet, így nem fázott senki. Közben a kezembe került egy illemtani szabályzat, hát nem mondom, szerzett néhány vidám percet. Azok az illusztrációk! Ne kukkolj, fürgyé le, mielött belemész, ne pisilj bele, ne telefonálj, ne hangoskodj, ne ugrálj (kinek lenne ahhoz ereje???) Naná, hogy azért jól megnéztük a japán macákat, mellesleg azok is minket. Ki ezért irigykedett, ki azért. :-) Én spec. a gyönyörü börüket irigyeltem. Volt velünk egy 81 éves néni is, olyan teste volt, hogy simán bevállalná egy 30-as is, esküszöm!!! Egyedül a karján volt egy kis ráncika. Úgy festett, mintha rossz fejet montíroztak volna nyakára. A japán nökön sehol narancsbör, semmi ragya, akinek nincs is valami jó alakja, az is guszta a hibátlan csomagolásával. Viszont ami meghökkentett, hogy a testük ugyan csupasz, ször nem nagyon nö rajtuk, viszont bizonyos helyen egész öserdöt hordanak magukon. Semmi brazil gyanta, semmi beretva, ott kérem szabadon burjánzik minden. Ezért meg ök bámultak meg minket. Meg a mellméreteink miatt. Abból nem látta el öket a természet valami bökezüen. Senkit sem. Tényleg, némelyiken kifejezetten sokat emelt volna egy kis szilikon. Hát ennyit erröl.
Ezek után rájöttünk, hogy egész megéheztünk.Naná, hogy van ott egy szuper kis éttermecske! Egyik táskából elökerült egy alul rózsaszín, felül lila krepp szerü anyagból készült, pizsire emlékeztetö hacuka, abba beleugrottunk, és már ott is ültünk az étteremben. Karperecet leolvasták, jött a kaja. A földön ültünk, de az asztal alatt van egy hatalmas lyuk, abba lehet a lábakat belógatni. Téli hidegben meleg téglákat meg mittomén még mit tesznek bele, hogy az embernek ne dermedjenek le a patái. Na és itt ettem valami hihetetlen cuccot! Fogadok, hogy minden rendes magyar családban összevesznek a gyerekek a csirke porcogóján! A múltkor nálunk a Férj véletlenül megette, Mancika nem is beszélt vele aznap! Na, itt leszedegetik a csontok végéröl azokat a pici kis porcogókat, bepanírozzák és kisütik. Tálba bele, olyan, mintha az ember kis mogyorókat kapkodna be. Valami nankocu vagy mi a neve, amit a német kotzen igéböl jegyeztem meg, ami mezei okádást jelent. Pedig annyira nem rossz! :-))) Csak az a hülye panír minek rá!? Mindent utálok, amit bepaníroznak, mi a francnak rá bunda??Különben is szeretem látni, mit eszem, így meg akármi is lapulhat a prézli alatt... Na mindegy, egyébként a kollagén miatt eszik. A kollagén az isten. Literszám, kilószám, lehet enni, venni. A német nök kissé csodálkozva nézték, ahogy mi a Gabival tobzódunk a porcogóban, csak úgy roszogtattuk a fogunk alatt és elmeséltük, hogy nálunk minden rendes családban megeszik a porcogót. Háááát, milyen érdekes, náluk ezt meg a kutya eszi meg-mondta az egyik. Na és melyikötök tud jobban futni?-kérdeztem. Na ugye, hogy ugye!!!!
Kaja után gyíkosat játszottunk. Felvettük a kettes számú táskában fellelhetö zöldesbarna pizsit és bevonultunk egy terembe, ahol forró kövek várják az átfagyott kis gyíkokat. Sötét, néhol egy mécses, halk zene, marha nagy kuss. (Tényleg, a gyíkok sem nagyon beszélnek...) Az egyik oldalon fekete kövek, a másikon szürkék. A feketéken izzadni lehet ezerrel, a szürkék meg a vérkeringést fokozzák. Meg az alvást, mint kiderült, mert olyan jót szunyáltam! Kedves 38 fok, vastag törülközö, kaja után, el lehet képzelni, miket összehorkoltak ott az emberek. Ott már voltak pasik is. Sajnos utána nekem le kellett lépnem Mancika ügyböl kifolyólag, pedig még lehetett volna különbözö masszázsokat kérni meg vissza menni forrni egy keveset. Egyébként az egész után lehet újra tusolni, ha valaki akar, és van egy hófehér pipere terem, ahol fehér asztalkákon sorakoznak a különbözö krémek, nagy tükrök a falon, hófehér hajszárítók, tehát frizurával, sminkkel lehet elhagyni az onszent, nem pedig ázott tyúkként, ahogy Zalakaroson szoktam, és rohanni haza imádkozva, hogy jajjnehogymeglásson valaki ismerös útközben. Elrohantam Mancihoz a suliba, mert az onszen az iskola közelében volt és így együtt jöttünk haza az iskolabusszal. Az onszen kifejezetten jót tett. Olyan fáradt voltam utána 2 napig, hogy kénytelen voltam délután is aludni, amitöl szép kipihent lettem azonnal. Szóval a hatás nem direkt, de megvan. :-)
Péntekre jól kipihentem magam, mert akkor meg gyárlátogatásra mentünk! Biztos mindenki ismeri a Yakult nevü joghurt szerü italt. Olyasmi, mint az actimel. Na, kiderült, hogy a Yakult nem csak itókákat gyárt, hanem kozmetikai szereket is, tehát ott volt a helyem.:-) Bevonultunk. Elötte egy pasi megkért minket, hogy hadd csináljon egy csoportképet. Bevezettek minket egy külön terembe, ahol kerek kis asztalok sorakoztak, mindegyiken egy yakult ital, meg mindenféle kencék. Leültünk, és meghallgattunk egy rövid, de nagyon korrekt kis elöadást a gyárról meg a kozmetikai szerekröl, amiket gyártanak. Hatóanyag, stb... ki is próbálhattuk természetesen. Rövid ismertetö a napi programról, majd a börünk elemzése következett egy gép segítségével. Hát a börünk felnagyítva olyan pocsék, hogy mindenki dobott egy hátast töle. Nekem kiderült, hogy a vonalak a börömben nem egyenesen, hanem srégen húzódnak, ami azt jelenti, hogy igen vizhiányos. Naná, ilyen szaharai szárazságban! Amilyen gözfürdö volt itt nyáron, olyan szárazak a téli hónapok. Literszám kenem pedig magamra a krémeket és több tubus kézkrémet használok el hetente, mégis. Meg persze az sem túl kedvezö, hogy klímával fütünk ugye. A krémjeik egyébként nagyon tetszetösek, csak kicsit joghurt illatú lesz töle az ember. Aztán megnéztük a gyártósort egy galériáról. Kezeslábasba öltözött emberkék, maszkban, szám szerint 6 db dolgozott épp, mintákat csomagoltak, amik olyan picik, hogy azokat a gép nem tudja megfogni, ezért kell emberi erö is. Minden nap valami mást gyártanak. Mondanom sem kell, olyan tisztaság volt, hogy a bolha seggen csúszott volna, simán mertem volna a földröl enni. Majd az egyik fickó meghajolt és egy mikrofonba belemondta, hogy ö a gyár egyik büszke alkalmazottja, nagyon örül, hogy ekkora megtiszteltetés érte, hogy itt dolgozhat, meg hogy mi is eljöttünk megnézni az ö csodálatos munkahelyét, stb... elmosolyodtam, valamire emlékeztetett. :-))) Ezek után visszamentünk a terembe, ittunk további yakult italokat és következett egy arctisztítasi hadmüvelet az asztalokra helyezett szerekkel. Néni elöl mutatta, mi meg csináltuk utána. Megtanított minket arra, hogyan kell esténként megtisztítani az orcánkat. Hááát, tudott újat mutatni! Persze a kézfejünkön csináltuk. Bekrémez, sok-sok krémmel, majd óvatosan leitat. Arcvízzel áttöröl. Most jött az újdonság: felvert tojásfehérjének kinézö, felhabosított szappan következett, amit rá kellett kenni a kezünkre, de úgy, hogy a börünkhöz ne érjünk az ujjainkkal. Arcvízzel átitatott vattával egy mozdulattal letöröl. A végén pedig A krém. Ezek után összehasonlítottuk a két kézfejünket és tényleg, nagyon nagy volt a különbség. Az egyik sokkal tisztább volt! :-))) Jó, tényleg, istenbíz, nem csak tisztább, hanem világosabb, hidratáltabb. Minden krémben és arcvízben fehérítö van egyébként. Azt vártam, hogy következik a most lehet akkor kedvezményesen vásárolni, de semmi. Ezeket a termékeket üzletekben nem árulják, külföldre nem viszik ki (még), csakis megrendeléses módszerrel lehet hozzájutni. Kaptunk viszont egy utalványt, hogy az arcvizet féláron megrendelhetjük. Nem értem öket, ha lehetett volna direktben vásárolni, szerintem mindenki megvette volna azt az arcvizet. Így viszont sanszos, hogy senki nem veszi meg, mert a megrendelölap csak japánul van, macera, stb, stb...A legdrágább krémjük egyébként kb. ezer euró nagyságrendü. Ja. Elsöre kiszúrtam. :-))) Ezek után érzékeny búcsút vettünk a gyár alkalmazottaitól, majd a kijáratnál kezünkbe nyomtak egy kis táskát, benne egy doboznyi termékminta, szappanhabosító tüll kendö, meg a helyi újság, aminek címlapján már ott ékeskedett a mi csoportfotónk. :-)))) Az udvaron pedig az egész személyzet felsorakozott, sorfalat álltak a tiszteletünkre, és míg el nem tüntünk a kanyarban, addig integettek utánunk. Édesek voltak. Gondolom a pokol kilencedik bugyrába kívántak minket, a sok vihorászó, sápadtarcú, ráérö vén dögöt. (valami azt súgja, hogy ne magamból induljak ki) Utána még ebédelni is mentünk, meg kicsit shoppingolni, majd mi ketten a Gabival még beültünk egy bárba kávézni, ugyanis Mancikát a suliból hazavitte a Gabi lánya magukhoz, hogy ne kelljen annyira sietnem, ne legyek stresszben és ne kelljen lelépnem megint idö elött. Ök meg elmentek a mekibe fagyizni. Szép napom volt, este értünk haza. A macska meg is volt rám sértödve.
Szombaton meg elvittem Mancikát korcsolyázni, mert korcsolyát kapott karácsonyra. Szép kis pálya, hatalmas felhökarcolgatók között, kivilágitva, ahogy kell. A szülöknek meg italautomaták, padok és fütötestek. Azt figyeltem, hogy a cipöcserés helyen is vannak fütötestek, hogy amig a cipöt átcseréled, ne fagyj oda. Amikor valaki végzett, szépen lekapcsolta a fütötestet. :-) Mancika egész ügyesen lépkedett a pályán siklás helyett, de legalább élvezte. A japán nöcik magukhoz híven miniben, nevccharisnyában, csillogó fülbevalókkal siklottak. :-)
Vasárnap megjött a Zapa! :-) Egész héten nem vót. Bécsben vót. :-) Egész böröndnyi megrendelést hozott. Kerek 7 órát sikerült is velünk töltenie, aztán ment tovább. Piszkos cucc ki, tiszta be, ebéd be, aztán lelépett. Állítólag majd hazajön. Mancika igen jókislány volt, még a matekházinak is nekiállt önként, majd mikor a férjecském elment, elaludt rajta.
Ha a gyerek délután elalszik, akkor ott gáz van. Volt is, 39 és fél fokos gáz. Hogy minden jó után kell valami rossznak is jönnie, igaz?! Semmi nem marad büntetlenül és mindennek ára van. Közhely, tehát igaz.
Ezért nem tudok a héten angolra menni, de ez a legkevesebb. Szegényem igen lázas volt, egész éjjel hütöfürdö, gyógyszerek arzenálja. Suli lefújva egész hétre, persze hogy influenza! A padtársa már a múlt héten lerogyott, Mancika meg jól elkapta. Kiderült, hogy Férjecske is elkapta, szerencsétlen meg valahol egy szállodai szobában reszket egyedül. Alig várom, hogy hazajöjjön, legalább ketten lesznek, kérdés, hogy én mikor rogyok le. Természetesen ilyenkor nincs itthon semmi kaja, nincs bevásárolva, gondoltam, majd hétfön egyedül elintézem. Kedden intéztem el, mikor Mancika láza lement. Olyan levest föztem neki hirtelen egy horpadt mellü tiktestböl, hogy magam is meglepödtem! :-)))) Szerencsére ma már láztalan, csak igen köhög és taknyos. Kemény dió egy beteg gyereket szórakoztatni. Ahhoz nincs ereje, hogy valamivel kitartóan lekösse magát, viszont unatkozik. Szegény macska meg issza a levét. Ahhoz bezzeg van kedve, kitartóan nyúzni az állatot! Csak érdekesség képpen elmesélem, hogy amikor elkezdtem kamillateát fözni a kis betegnek, a macska az égbe fúrta az orrát és reszketett az izgalomtól, mint amikor nyers hús szagát érzi. Na, gondoltam, ennek sem a régi már a szaglása, egész addig, míg késöbb egy óvatlan pillanatban észre nem vettem, hogy a kis pimasz nagy lelkesen lefetyeli a bögréböl a teát. Megjegyzem, hogy a tea nincs ízesítve, tehát a tiszta kamillától zsongott be.(Mielött bárki elhányná magát, a csésze ment a 70 fokos forró gözbe és még ezek után is többször kifertötlenítettem.) Azóta ciculi kap néha maradék kamillateát, imádja. :-)))
A szórakoztatást aztán megoldotta az egyik karácsonyi ajándék könyv. (rövid távon) Anyukámnak hihetetlen érzéke van kiválogatni a világ legjobb gyerekkönyveit. Már nekem is szenzációs könyveket szerzett be anno, imádtam érte! Ez az érzék nem hagyta el szerencsére, így Mancika megkapta a Lola a színpadon c. könyvet. Egy 9 éves kislányról szól, aki pont a harmadik osztályt kezdi új iskolában, mint a mi Mancink. Barátnöt keres egyébként. Ma este a könyvben arró volt szó, hogy az új iskolában arról beszélnek, mi volt elöbb, a tojás vagy a tyúk. Tanárnéni felteszi a kérdést, ezen elvitáznak egy darabig, majd a következö kérdés, mit kell ahhoz tenni, hogy a tojásból csirke legyen. Az egyik fiú szerint szexelni kell. Na vazze! Persze, hogy megkérdezte, hogy az mi. Most mi a fenét mondjak neki erre? Elmeséltem, hogy a kakas felugrik a tyúk hátára, és kész. Ez van a könyvben is szerencsére, de a tanárnéni sajnos hozzáteszi, hogy igen, pont úgy,mint az embereknél. Erre Mancikánk halálos hahotára fakadt, szerintem egyébként ez a kacaj gyógyította meg, majd elöadta, hogyan kergetik kukorékolva a férfiak a nöket, hogyan ugranak a hátukra és ebböl hogyan lesz kisbaba. Szerencsére a humorérzéke nem hagyta el, az elöadást többször volt alkalmam megszemlélni, így végül vidáman zárult az este. Kiváncsi leszek, holnap hogy folytatódik a sztori! :-)
