Nem, nem hagyom abba a blogírást, csak .... annyi a program, föleg most, hogy itt a nyár, hogy esténként zuhanok fejjel az ágyba, napközben meg alig vagyok itthon.
Alig tudom eldönteni hol is kezdjem....
a legfontosabb fejlemény talán az, hogy megismerkedtem/tünk egy csomó magyar csajjal. (nöcivel, asszonnyal) Egyik ismeretség hozta a másikat, voltunk azálea lesö túrán, enni, inni, kiállításon, toronyban, aztán megjelentek az oldalkocsik is, a múltkor pedig az Izáéknál nagyszabású kerti majálist tartottunk a szomszédok naaagy örömére. Szerintem ilyen jellegü és hangerejü bulit az életükben nem láttak, sem ennyi kaját, sem ennyi piát. Istenien éreztük magunkat. Minden fontos infót megvitattunk, pl. azt is, hogyan lehet megtölteni 13 kiló kolbászt házilag Tokióban egy óra alatt. (igaz, ez az infó már egy nagyobb mennyiségü tudatmódosító elfogyasztása után került terítékre) Hálistennek a gyerekek is elvoltak kisebb-nagyobb ordításoktól eltekintve totál frankón. Természetesen folyt. köv.
Folytattam jól bevált kirándulós programjaimat is. Voltam pl. fekete vizü onszenben. A lé tök gáz elsöre, de nem büdös, és a benne lévö öskori iszaptól fekete. Amikor benne ücsörögtem, arra gondoltam mi lesz, ha ez most befesti a bürkémet.... de nem szerencsére. Életemben elöször itt láttam szörös szaunát is.:-) Jajám! A szauna ugyanis a földtöl a padozatig be van burkolva valami szörös cuccal, mintha bundás lenne. Gondolom ezt a cuccot minden nap kicserélik, mert nagyon tisztának tünt és illatos volt. A szaunába ezen kívül egy televizió készülék is beszerelésre került, nehogy a pihenni vágyók esetleg unalmasnak itéljék a helyet. Ügyesebbek házilag ezt nagyon frankón megoldhatják úgy, ha a tévé elé beülnek irhabundában és feltekerik a fütést.
Családilag megmásztuk Tokió másik házi hegyét is egyik hétvégén, vittünk kaját, piát és a tetön piknikeztünk. Lefelé természetesen megint eltévedtünk, így kb. 835 db lépcsön kellett leugrálnunk, minek következtében 3 napig minden este komolyan fontolóra vettem, hogy a nappaliban alszom, mert nem tudok felmászni a hálószobába.
Ezen a héten pedig Zushiban voltam a pávakörrel, ami a tengerparton fekszik, ott van a császár nyári rezidenciája. Ott meglátogattunk egy müvész házaspárt, a nöci amerikai, a pasi japán, ö a müvész, a müvészete pedig abból áll, hogy minden szemetet es ócskaságot összegyüjt, amikböl aztán csodálatos dolgokat csinál. Pl. lámpákat, képeket, ékszereket, stb.. velük egyébként januárban a bolhapiacon ismerkedtem meg. :-) Egy igazi, tradicionális japán házban laknak, ami ugyan gyönyörü, tényleg, mint egy múzeum, viszont télen esély sincs a befütésére, nyáron meg a lehütésére. Olyan, mint egy sátor, ebböl a szempontból. A bazsalygás után ebéd a tengerparton. :-)
Apropó pávakör, hivatalosan is benne vagyok a Vorstand-ban (vezetöség), szeptembertöl kezdem el tényleges müködésemet, mint programfelelös. :-))) tegnap ugyanis 0 ellenszavazattal megválasztottak... na, köllött nekem csasszuska!
Voltam a nyílt napon a suliban. Nagy élmény volt látni a Mancit a sok más kölök között. Olyan nagy és önálló. És ügyes is! 3 órájuk volt aznap (lévén szombat), az elsö órán verset tanultak, tök nehéz Heine verset. Megbeszélték az ismeretlen szavakat, volt, amit én sem tudtam, olyan régies és nehéz kifejezések voltak benne, meg azt, hogy egyáltalán miröl szól. Aztán kaptak 5 egész percet, hogy az elsö két versszakot benyomják és felmondják. Basszus, meg tudták tanulni, mondták, mint a kereplö! Nagyon csodálkoztam, igen ügyik voltak! Aztán a második órán megmutatták, hogyan kezdik el a német órákat. Minden óra elején tollbamondás, egy gyerek a táblánál ír, aztán a végén közösen kijavítják a hibákat. Ki akar a táblához menni? Minden gyerek majd kiesett a padból, de ki ment ki? Na ki? Bingó! :-) Annyira izgultam, hogy a fene majdnem megevett, ez kész rémálom egy anyának. Viszont Mancuska hibátlanul megírta a cuccot, kicsit fürdött a siker fényében, majd egy gyözelmi vigyorral a helyére kúszott. :-) Imádtam! A harmadik óra amolyan környezetismeret szerü, várakról szóló ismeretterjesztés volt, az is jól sikerült. Úgy gondolom, hogy jó helyen van a gyerek, aki kikönyörögte, hogy már a buszmegállóból hadd jöhessen haza egyedül. Persze azért én sas szemekkel örködöm titokban, de ezt nem tudja és igen büszke magára!
Szombaton meg grillezés volt a suliban, onnan haza kellett hoznunk egy kislányt, akivel ittalvós bulit csaptak, állati jól megvoltak, pedig igen féltem, hogy éjszaka melyik fog jobban óbégatni. Ezek kérem nem óbégattak, hanem a takaró alatt buliztak és megették a mutyi csokit, amit titokban szereztek be a kis zsebpénzükböl. Lehet tölük tanulni, hogyan kell egy kis tábla csokival és egy üveg vízzel fergeteges bulit csapni! :-)))
Na, de hogy a lényegre térjek, ismét lehetöségem volt engedni nomád vérem követelésének, miszerint útra fel, új tájak, kultúrák megismerésére, nem beszélve a jól megérdemelt pihenésröl, amit ennyi fárasztó program után igencsak kiérdemeltem! :-) Nem igaz? Végül is abban maradtunk, hogy akkor BALI. Mancinak volt két hét szünete a suliban, majd hülye leszek itthon ülni vele!
A szokásos bepakol, macskalead, fosikarepüléstöl. Garudával repültünk, amiröl utazás elött felvilágositottak, hogy hát hová tetted az eszedet, noooormális vagy, az állandóan lepotyog! Na vazze, nem volt elég a kínai járat! Egyébként azért ezt választottam, mert ez volt az egyetlen közvetlen járat, és mivel 7 és fél óra az út, igazán nem vágytam repülötéri várakozásokra. Csak legyünk túl rajta minél elöbb! Bevettem egy nyugtatót, éjszaka repültünk, reggelre odaértünk, aludni is tudtam, és semmi gáz nem volt. A szálloda taxisa már ott várt minket egy hatalmas táblával és egy tiszta, behütött autóval. Forgalom. Japánhoz képest (meg minden európai országhoz képest) rettenetes! Az emberek mopedeken élnek, azon viszik az egész háztartást, a boltot, a családot. Kicsi gyerekek a szülök között, még mopeden csecsemöt szoptató anyával is lehet találkozni. Dudaszó az van, sávok nincsenek, amennyi autó elfér egymás mellett, annyi a sáv. Logice. Japáné a pont. A szálloda viszont szépséges volt, a szoba nagy, szépen berendezett. A japán szálodai szobák nagyon kicsik, így Balié a pont. Az emberek kedvessége leírhatatlan, mosolygósak, nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Viszont a japánok is azok, így ezt nem pontozom. Mancika közölte a szállodát megtekintvén, hogy igazából az ö hobbija a nyaralás, és akkor talán menjünk le a partra. A szálloda szépen gondozott kertben fekszik, minden pöpec, gyönyörü virágok nyílnak, volt tavacska vizi madarakkal, halakkal, teknösökkel, a medence körül fák, amiken tenyérnyi fehér virágok nöttek, illatosak, és amikor megunták a fán ücsörgést, akkor beleestek a medencébe, így gyakorlatilag virágok között lehetett úszkálni. A víz meleg volt, vagy 30 fokos, a tengervíz is, meg a medence is. Meg a levegö is. Viszont nem kellett szenvedni a melegtöl és este is meg éjszaka is nyugodtan lehetet egy pántos cuccban lenni, nem kellett kardigán vagy ilyesmi. Ezt nagyon nagyon díjaztam, így idöjárás tekintetében Balié a pont. A kaja nagyon finom volt, mindig találtunk a fogunkra valót, sajnos a hét végére már érezni is lehetett a bali konyha testépítö hatását. All. inc. szállodába mentünk, mert bár Bali nagyon olcsó, nem volt kedvem egész nap kaja után futkozni a gyermeknek, aki aztán vagy megeszi vagy nem. Megkóstoltunk egypár ismeretlen, de jól kinézö gyümölcsöt, a kedvencünk egy általunk lótakonynak elnevezett lett, amit félbevágva szolgáltak fel, külsöre a narancshoz hasonlított, belül pedig fehér, zselé szerü cuccban apró, roppanós magok voltak. Villával az egész belseje egyszerre kiemelhetö. A fagyi mellet Mancika ezt is ipari mennyiségben fogyasztotta. Meg az ananászt. Meg a dinnyéket. A "lábszagú" gyümölcsöt nem ízleltük meg, pedig másnaposság ellen állítólag kiváló, de olyan förtelmes volt a szaga, mintha a pálpusztai közeli rokona lett volna. Azon kívül Mancika kb. 10 perces idöközönként elfogyasztott egy koktélt a medencében. Késöbb az intervallum nött, de csak enyhén. Igazi vesetisztító kúra volt számára. A medencéböl egyébként csak az elsö nap lehetett kikönyörögni, a többi nap már csak súlyos zsarolással, a végére meg feladtuk. A tenger ugyanis enyhén szólva is csalódást okozott. A part szép, tiszta, homokos, rendezett, csodás ágyakkal, döglöhelyekkel. A vízbe viszont kizárólag dagálykor lehetett belemenni, mivel apálykor egyszerüen nem volt mibe. Apálykor a víz szörén-szálán eltünt. Lehetett viszont kagylót, csillagot, egyéb herkentyüt gyüjteni. Mindezt kb. 200 méteres távolságig, ott viszont volt egy korallzátony, ahol 2 méteres hullámok csapkodtak. Életveszély oda menni, nem mentünk. A zátony mögött már jól nézett ki minden, viszont ott meg olyan áramlatok vannak állítólag, amik kisodornak és nem tudsz visszaúszni. Mindenezek ismeretében maradtunk a medencében, ill. dagálykor azért bemenünk a sós lébe is. Persze vannak más strandok, ahol ez nem ilyen durva, így nem vonok le pontot. A nap erössége viszont leirhatatlan, az ember agyon kenve is szénné ég. Kizárólag árnyékban lehet lenni, ott is barna lettem rendesen, a vízben pedig uv szürös pólót kellett magunkra ölteni, amit helyileg sikerült hálistennek beszerezni. Szóval napügyben Japáné a pont. rendkívül élvezetes elfoglaltság volt a vendégek szemrevételezése. Szerencsére ez a szálloda elég kicsike, így sehol nem volt tömeg, amolyan családias légkörben lehet az ember. Mancika nevét már a második nap megtanulta a személyzet és innenis, onna is elhangzott a köszöntése. :-) Fogott magának egy orosz kislányt barátnönek, akivel angolul meg mindenféle eszközzel elkommunikáltak. Megtanulta a bélij cvitók használatát és jelentését. :-) A kislány meg lelkesen sziázott. Apuka, a nagy szibériai medvevadász, akivel egyszer volt szerencsénk a medencében megismerkedni, olyan orosszal tarkított angolsággal adta elö a a sztorijait, hogy kénytelenek voltunk harsányan felnyeríteni egy-egy jevribogyi után. A sztorit muszájból hallgató másik orosz család nemes egyszerüséggel lefordult a bárszékröl a vízbe, mert annyira röhögtek. Elmesélte ugyanis, hogy 4 kutyával hajtja a medvét, aztán "dog tam, grizli tam, dog (és mutatta a seggét) nyammnyamm!!!" Szóval a kutyuli "belehárápott a medve fenekebe", neki meg volt 40 perce, de azt nem tudtuk kideríteni, hogy mire. Orosz apuka valszeg igen gazdag lehetett, mert a legfényüzöbb lakosztályt bérelte ki maguknak, azon kívül pedig mégegyet két tehén de lux méretü sógornönek. A feleség se volt egy szilfid alkat, de a két másik!!! A luxus meg a 3 nö ellenére mégsem irigyelte a kutya sem Víííktorkát. A nyanyák zabáltak, meg olyan cuccokba burkolták hab testüket, hogy néha fájt. Viszont nagyon kedvesek voltak, oroszon kívül semmilyen nyelvül nem tudtak, így csak harsányan Larocskáztak, ha valamit akartak a Mancinktól. Este mindig beszkennelték a retinájukkal, hogy Mancika miben lejt vacsorázni, másnapra a kislánynak (Viktória-apuka után) nagyjából ugyanazt a szerkót beszerezték. A 3. naptól ez a tény Mancinkra irritálólag hatott. Nagyon sok ausztrál volt, az egyik házaspárt Brigittének és Stallone-nak becéztük, azok egész nap megállás nélkül bort ittak. Aztán ott volt az érsek úr, aki megszólalásig hasonlított arra a színészre, aki a Mr. Bean filmjében a canterbury érseket játszotta. Aztán volt az "öreg buzi", egy szikár, egyedülálló pasi, aki ki mert feküdni a napra, szénre pirította magát, de még a bugyikáját is beletürte a girhes seggébe a nap elöl, hogy az is roppanós legyen. Esténként szmokingban tornacipövel vagy rózsaszínü öltönyben parádézott, és egész nap sört ivott gintonic-kal. Mancika minden reggel flegmán megjegyezte, naa, jön az öreg buzi! Aztán voltak ugye a "lányok", Mancikám kedvencei. 7-8 fiatal srác volt egy csapatban, ausztrálok, kicsit túlmelegítette öket az ausztrál nap, mert mindenki a személyzetböl úgy szólította öket, hogy "ladies". Cukik voltak egyébiránt, szedett szemöldökkel, szörtelen testtel, talpig smikben, édes kis fürdöbugyikákban, kalapkákban, érdekes mozdulatokkal jártak keltek. Kicsi lánykám tátott szájjal és elkerekedett szemmel leste öket, hogy milyen szájfényt használnak, hová tüzik a virágokat a hajukba, stb.. egész addig engem sem zavartak, míg észre nem vettem, ahogy Ember elött lejtenek el kecsesen kígyózva, majd a válluk felett kacéran és csábító pillarezegtetésekkel visszasandítottak az ÉN férjemre, aki ebböl semmit sem vett észre (állítólag) és fel sem pillantott a könyvéböl. Akkor is idegesített a dolog, és megmondtam neki, hogy ugye milyen hülyeség volt FEHÉR napszemüveget venni neki, én szóltam elöre. És ha mégegyszer elslattyog itt elötte ez a "kisasszony", én kigáncsolom és fojtogatni is fogom! Mármint nem az Embert. Micsoda pimaszság, nem???
Mivel érdekes turisták Japánban is vannak, így pont nem jár egyiknek sem. A kaja viszont Balin ízletesebb, sokszínübb, így ott a pont Balinak.
A kajálások miatt kénytelen voltam kicsit sportolni is, ha nem akartam túlsúly miatt extra költségeket fizetni a repülön. Így aztán aktívan résztvettem a medencében történö vizitornán. Idösebbek is elkezdhetik, kellemes höfokú vízben, izületeket megkímélve, a pulzust alacsonyan tartva, és még csak meg sem izzadtam. Ehhez képest itt Tokióban elmentem egyszer az Izával valami hotto nevü tréningre. Az azért hott, mert hogy elég hot a hömérséklet a teremben, egész pontosan 42 fok. Egy sodrófával és rajta kellett gyakorlatokat csinálni szép lassan, ilyen melegben nem kapkod az ember, mert kiesik a szíve. A sodrófával (elég hosszú) gyakorlatilag végiggyúrjtuk az egész testünket, különös tekintettel a nyirokrendszerre és mirigyekre, aminek az a következménye, hogy az ember egyrészt törpe vizierömüvé változik, máseszt meg annyit kiizzad magából, hogy hihetetlen. Én sajnos a szanunában sem tudok megizzadni rendesen, még a bundásban sem, de itt annyi vizet vesztettem hirtelen, hogy többször meg kellett nyugtatni magamat, hogy nem lehet burokrepedésem! Ráadásul egy addig még nem használt törülközöt vittem magammal, sötétkéket, amit igaz, hogy már egyszer kimostam, mégis szöszölt. Az izzadt karomra ráragadtak a kék szöszök, úgy néztem ki, mint egy tarantella. Meg is ugrottam, annyira megijedtem. Mivel a balitornát kellemesebbnek tartottam, így ott a pont.
Aztán ott volt még az isteni masszázs. Kint a szabadban, finom olajokkal, kellemesen ellazulva, de inkább simogatás szinten. Ehhez képest szegény Férjecske! Törént egy nap, hogy Emberem a jobb kezén lévö ujjait nem tudta összezárni, föleg a kisujja állt hülyén, semmi erö nem volt a kezében. Fájdalmai ugyan nem voltak, de azért mégis, egy pohár vizet alig tudott megtartani. Gyorsan összeszedtem az összes ismeretségemet és beszerváltam neki Kent, a masszört, akit szívböl ajánlottak. Állítólag csodákra képes. Jött is, Mancikánk ábrándosan várta, óh Ken, gondolatban férjhezadta hozzá az összes fellelhetö barbiját.Sajnos Ken nem az a kifejezett barbi ideál, amolyan átlag japán csávó. Viszont mint kiderült, egy brutális állat a Férj szerint. Nem masször, hanem akupresszurát és akupunkturát alkalmaz, ami azt jelentette, hogy a könyökével, mint egy állat nyomott az emberen különbözö pontokat, szerencsétlen majd besz..t alatta, valószinüleg az ágymatracon akarta átpaszírozni. Elöadta, hogy a jobb kéz a bal lábbal van összefüggésben, agyon böködte tükkel, mindezt 90 percig, szerencsétlen Embert még ilyen elgyötörtnek az életemben nem láttam. A második alkalom elött kifejezetten félelmet láttam a szemében, a harmadikat lemondta. :-)
Szóval a bali masszázs nem ért semmit, a japán meg fájdalmas, így nincs pont.
Esténként vacsi után müsor volt .Kabaré, ez az. Esténként egyébként a strandon terítettek, kivitték az asztalokat, a bárt, a büfét, annyira hangulatos volt, szépen felöltözve, mezítláb a homokban. :-) A müsorokból emlékezetes maradt a balinéz est, olyan eszement történetet adtak elö, hogy utána az élénk fantáziámnak köszönhetöen elöadtam akkor magyarul Mancinak, hogy mi is volt az esti mese. Férj is lelkesen hallgatta. Egész zenekar guggolt a füben különbözö hangszereken pengetve meg dobolva, néha láttam, hogy belealszanak, mert olyan ütemesen kellett ugyanazt játszani. Egy fogatlan, aszott öregember pedig egy mikrofonba búgott, recsegett, nyervákolt és sikoltozott, jajgatott és örjöngött, krákogott, kuruttyolt és sipákolt, amit éppen kellett. Ember szerint östehetség, ilyen hosszú szöveget meg tudott jegyezni!
A másik emlékezetes est pedig akkor volt, mikor Mancust felvitték a szinpadra táncolni. Marha mázlijára a gangnam borzalom ment, amit Manci eszementen tud ropni, letáncolta a táncosokat, a végén örjöngött a közönség és egycsapásra megszerezte a kellö hírnevet a családnak. :-)))) Többen odajöttek gratulálni. Azt hitték ugyanis, hogy ezt a müsort ott sajátította el a színpadon. :ö))))) Itthon is van müsor, igy nem pontozok.
Utolsó nap pedig kibéreltünk egy taxist, aki egész nap fuvarozott minket csekély fizetségért. Elvitt minket egy ezüst gyárba. Ott sikerült venni egy nyakláncot medállal a kisasszonynak. Aztán mentünk batik gyárba. Az nem tetszett, mert túl csicsás. Utána elvitt minket egy kávéültetvényre. Ez már jól bent volt a sziget belsejében, bent a dzsungelben. Feltünt nekünk a szállodában, hogy igen jó a kávé, ami általában a szállodai kávéra nem jellemzö. Igen ám, de itt van igazi bali kávé, és nagyon finom. Az ültetvényen megkóstoltunk 16 féle itókát, kávét, teát, kakaót, megnéztük a növényket és véégre megkóstolhattam az igazi és híres "kiszart" kávét. A kávét ugyanis megeszi a mongúz. Az egy kis állat. Cuki. A kávébab héja édes, és azért eszi meg, azt szereti. Magát a babot nem tudja megemészteni, ezért az úgy, ahogy bement, ki is jön. Ezt összeszedik, megszárítják, megpucolják, megpörkölik (egy kilót egy órán keresztül pörkölgetnek, öreganya a porban ül és kavar, isteni látvány), és kész az isteni, mongúz által aromásított kávé. Nagyon finom, nem vicc! Vásároltunk is belöle, de csak nagyon keveset, mert kilója kb. 200 euróra jön ki. Aki elöször eljön végre hozzánk, annak fogom megbontani! :-)) Japánban szar a kávé. 1 pont Balinak. A koffeines túra után jött Bali fénypontja, bementünk a dzsungelbe és elefántogoltunk egyet. :-))) 17 elefánt lakik ott, mindet Szumátráról hozták, ahol pici korukban elfogják öket, majd 5 év kemény kiképzést kapnak, hogy szokják az embereket és szót fogadjanak. Ezután "dolgozhatnak" csak. Jött Cyndike meg Jimmike, mi az elöbbire, Apa szan az utóbbira ült fel és indult a kaland. Azért abban van valami, amikor az ember elefántháton megy a dzsungelbe. Istenemre mondom, megdobogtatja az eber szívét. :-)))))) Mivel az állat kb. 2 tonna, minden lépesnél akkorát döccen, hogy éreztem a fejemben az agyvizem hullámzását. Borzalmas!!! Imbolyog és még a tevénél is szarabb. Egész megsajnáltuk szegény Hannibált, mert ekkora szívást, hogy elefánttal az Alpokon át, hááát, komolyan mondom, hogy kezd szimpi lenni a pasas....
Jimmyke, az édes, pár lépés után harsányan trombitálva gyökerestül kicsavart egy szerencsétlen fiatal banáncserjét és szépen befalta. Akkor kicsit megijedtem, de mondták, hogy nyugi, ilyet szokott máskor is. 200 kilót eszik egy nap. Mind a kettö elefántnak a fején ült egy idomár, a koszos lábukat szépen behelyezték az állat füle mögé. Mentünk tovább, egyszercsak bevezették öket egy tóba. Esküszöm, én nem akartam fürödni! Hálistennek a víz sekély volt, csak a show kedvéért mentünk be, hogy háromra hogyan fújják ki a vizet, meg ilyen jópofizás zajlott lazán. Vízböl kijöttünk, kaptak az ormányukba egy szájharmonikát, amin kissé ugyan hamisan, de mégiscsak játszottak, a balimen meg énekelte hozzá a heppibörszdéjt. :-) Állat volt!
Fél órát imbolyogtunk rajtuk, amikor leszálltunk, Mancika megetette öket ananásszal, dinnyével, édesek voltak! Ott a farmon meg is ebédeltünk, nem, nem elefánthúst, és ebéd után indultunk tovább. Az utak állapota hááááát, egy pont Japánnak. Kosz van, szemét van, csóróság van. Japáné a pont.
Elmentünk még egy templomhoz, ami n´bent van a tengerben egy sziklán, és csak apálykor lehet megközelíteni. Ott találkoztunk magyarokkal, épp nászúton voltak, volt velük még egy magyar srác, aki viszont Balin él és amolyan idegenvezetöi szerepet játszott. Megvan a telefonszáma, ha valakit érdekel! Tök arik voltak, jót dumáltunk. Más magyarokat nem láttunk, viszont a szállodában találtunk magyar nyelvü könyvet, az volt beleírva, kb. , hogy kedves magyarok, kívánjuk, hogy ti is legyetek ilyen boldogok, mint mi voltunk ezen a gyönyörü helyen! Én is írtam bele, remélem még sokan fognak is!
A templomba sajnos nem lehetett bemenni., de addigra már Mancink is kiakadt, és a majmos templomot kihagytuk. Sok a majom, nagyon durván agresszívek, ráadásul sok közülük veszett is. Japánban nincs veszettség, ott a pont. Ja, és életemben ilyen szerencsétlen és kegyetlen ronda kutyákat még nem láttam. Szóval nem volt bennük semmi elegancia, három lábon állva a bal hátsó lábukkal vakaróztak az út szélén. Sok volt a 4K-s fajta. Kifejezetten káprázatos korcs kivitel. Japáné a pont.
Mindezek után a nap lezárásaként elvitt minket a taxis ember egy csodálatos strandra, ahol csak helyiek imbolyogtak, és ahol egy csomó kis étterem volt. Székek, asztalok a homokban, ahogy kell, az élö állatok közül (halfélékre gondolok) kiválasztottuk, hogy melyiket szeretnénk grillezett állapotban a tányérunkon látni, majd hátradölve vártuk a vacsit. Jött is, kiderült, hogy kézzel kell enni mindent, a rizst is, a zöccséget is, a balimen meg is mutatta hogyan. Csak úgy falt! Mancink el volt ájulva ettöl a nemesen egyszerü viselkedési formától és lelkesen utánozta. A taxis ember lett hirtelen a világ legaranyosabb és legkedvesebb taxis embere.:-) Balié a pont.
Vacsi után meg már csak a repülötérre kellett kivinnie minket, ahol is búcsút intettünk ennek a szépséges szigetnek, kezdödött a rettegés részemröl, de megintcsak nem volt semmi hálistennek, csak aludni nem tudtam.
Az az érdekes egyébként, hogy míg Bécsben totál depis voltam egy-egy nyaralás után, azaz 3 napig mindent és mindenkit utálni szoktam, most vidáman jöttünk vissza Tokióba. Nekem ez olyan, mintha egyik nyaralásból a másikba csöppennék. :-) Bár lassan, lassan kezdem türelmetlenül várni azt a pillanatot amikor magyar földre léphetek. :-)) Láthatom a családot! :-))))) Hiányoznak. Mellesleg a 12 órás út után azt is türelmetlenül fogom várni, hogy bármilyen földre léphessek! :-)
Na, akkor nézzük: Bali-Japán 6:6. Szóval döntetlen. Ez azt jelenti, hogy
1. politikailag állati korrektül oldottam meg a feladatot.
2. Balin jobb nyaralni, viszont Japánban jobb élni (szerintem)
3. megállnám a helyem a diplomáciában
4. a mai bejegyzes végére értem. :-)
