Ma már péntek, elég gyorsan "elszaladt" a hét. :-) lassan kezdünk belejönni a napi rutinba. Mondjuk a reggel fél hatkor kelés is elég nagy kihívás, de skodák skodája, elég jól bírom. Lehet, hogy ez a felkelö bolhák országa is??? Kifejezetten szeretem a reggeleket. Süt a nap, elég nagy a nyugi, meleg van, de még elviselhetö. Lánykámmal és férjecskémmel trappolunk a metróig/buszig, nagy egyetértésben, semmi reggeli hisztéria, semmi balhé, már attól tartok, ez nem is igaz. Mielött a buszhoz érnénk, van egy Segafredo kávézó, ott ülnek minden reggel a megszokott kutyásaink. 2 db macikutya,1 rókakutya, 1nyomottorrú és egy ölbekutya---Mancika leltároz. Mindenki megvan, oké. Az idösebb nöknek állati jó világuk van, úgy tünik. Kávéznak, teáznak,kutyáznak, sétálgatnak, petykálnak, leplezetlenül bámulhatnak.(a fiatalok azonnal elkapják a tekintetüket, ha rájuk nézek)
Elég sok pozitívum történt (hálistennek) a napokban.
1. Megszerelték a klímát. Egy egész csapat szerelö jött (biztos, ami biztos alapon), két és fél órán keresztül dolgoztak, mit egy rakás betépett hangya. Olyan kis véznák voltak szegények! Általában elég alultápláltnak tünnek nekem a japánok (azért van kivétel, de ritka). A férfiak is olyan darázs derékkal rendelkeznek, hogy megirigyelhetném némelyiket. Amikor elmentek, szegény vézna kis emberek, a földig hajoltak, meg is sajnáltam öket.
2. Mancikának bejött az úszás. Feldobott lelkiállapotban jött haza, estig pörgött ezerrel. Elmesélte, hogyan pancsoltak, matracokon állva billegtek, csatáztak, röhögtek, viháncoltak. És ráadásul érkezett egy helyes japán fiatalember, aki az olimpián részt vett a vizilabda csapatban. Ettöl gyermekem dobott egy hátast, és állította, hogy ö ezt a helyes fiút igenis látta a tévében! :-))) Bejött neki a hipp-hopp tánc is, rázta (gondolom) ezerrel a kis sejhaját. De ami a legjobban tetszett neki, az a karéneklés, kicsit olyan "müvészies" a pasi, aki tartja, kicsit idösebb is, rázta a fejét, amikor vezényelt, Kacatom és a többi gyerek nem állhatták meg röhögés nélkül. :-) Ami meg nekem a legjobban tetszett, hogy van hittanórájuk, de amolyan ökomenikus, nincsenek szétszedve. Elsö órára a hittan tanárnéni behozott nekik egy angyalkát és javasolta, hogy tán adjanak neki nevet. Egy kis félig japán fiúcska (Tomoki), nagy pirulva jelentkezett és javasolta, hogy legyen az angyalka neve Lara. Ezt a 16 gyerekböl 12 meg is szavazta, így most az osztálynak van egy Lara nevü angyalkája. VAgy kettö???? :-)))))))))) erre mit mond a drágalátos gyermek? Basszus anya, most jónak kell lennem, igaz? (azért titokban kicsit büszke ám!) Angyalkám lába tiszta lila folt, ugyanis egykereküzik, egykerekü biciklin teker, van egy gyakorló pálya hozzá, a fal mellett kell kezdeni, (hogy dörzsöltek is legyenek). Állatian élvezi. Szóval féltés, meg aggódás, meg a többi ellenére azért talán lassan megtalálja a helyét. Még persze nem az igazi, mert hiányzik neki a régi iskolája, meg ugye ezek a gyerekek valahogy még túl nyugisak neki, kicsit uncsi szerinte, én viszont örülök, ha lehozzák az ezres fordulatszámról... én azért munkaköri kötelességemböl adódóan tovább féltem és minden reggel némán elmondom a buszvezetönek (hátha ért a ki nem mondott szóból----ennek nagyobb az esélye, mint hogy magyarul ért), hogy kérlek szépen, óvatosan vezess, vigyázz a gyermekeinkre!!!!
3. Hosszan metróztam egyedül, randiztam a Zurammal, aki végre hazajött, 3 napig tök egyedül voltunk ám a kisasszonnyal! Megtaláltam a randihelyet, a Zembert is, meg még (hab a tortán) örvendeztünk is egymásnak. :-) Felvettem az egy szem használható ruhámat, abban mentem. A metrón az ülések elég alacsonyak, és egymással szemben vannak, mint a budapestin, nem úgy, mint a bécsin. Megfigyeltem, hogy a pasik nem mernek nyíltan rámnézni, sem mellém ülni, ez valahogy ciki nekik. Viszont minden további nélkül és tök nyíltan oldalt dölni és bebámulni a szoknyám alá, na az nem ciki! Teljesen elképedtem, olyan szorosan összezárt lábakkal ücsörögtem ezek után, mint szüz leány a násziccaka elött.
4. Bevonultunk egy hatalmas müszaki áruházba, ahol sikerült szert tennünk egy rakás konyhai/ háztartási eszközre, kaptam egy önjáró porszívót, nagyon szeretem már most. Ki is szállították.
5. A porszívó és egyéb eszközök dobozain lehet ücsörögni, igy már nem kell állva ennünk.
6. Mégis eszünkbe jutott, hogy házassági évfordulónk volt, pedig majdnem feledésbe merült. :-) Kibírtuk a második 7. évet. :-)
7. Megérkeztek az igazolványaink (ami itt szükséges), ennek birtokában már lehet venni telefont. Tegnap belibbentünk a sarki bótba, kértünk 3 db telót, csak semmi cicó kérem, ide a családi csomagot! Kerítettek gyorsan egy angolul tudó fiatal kis gyereket, az lányos zavarában elöször csak nagyokat hahotázott, a végén azért csak kiszerváltuk belöle a telcsiket. Így most van egy csodálatos, fehér iphone-om, életemben nem volt ilyen dögös készülékem, mindig amolyan kökorszaki, önvédelmi célokra is kitünöen alkalmas, kilós és hülyebiztos gépekkel jártam. és semmi okostelefon ám, hogyan má? Mind tök hülye volt, piros gomb, zöld gomb, oszt jóvan. Meg is van a heti melóm, ismerkedem a csodálatos készülékkel. MAjd valami tokot kell rá szerválni, mert mondanom sem kell, a 8 és fél éves kisasszony pont ugyanolyant kapott, és nehogy összekeverjük. Ha valakit érdekel a számom, jelentkezzen! :-)
8. Lelkiállapotom javulóban, kezdem rózsásabban látni a jövöt. A cuccaink állítólag jövö héten csütörtökön érkeznek, addig már fél lábon is kibírjuk. Megismerkedtem egy újabb családdal, most jöttek a héten, nagyon kedvesek, így minden reggel eszmét és tapasztalatokat cserélünk, gyüjtöm a hasznos infókat, minden jó lesz valamikor valamire. Ha kipakoltunk, berendezkedtünk, indul a cica projekt, meg az én továbbképzö projektem. Igaz, hogy tökélyre fejleszthetném a "hogyan ne csináljunk semmit egész délelött" c. relaxációs gyakorlatsort, de ez nem vonz igazán. (legalábbis 2 hét intenzív gyakorlás után biztosan) Így elöször az angol tudásomat (ill. nem tudásomat) kellene fejlesztgetni, majd nekilátni kicsit japánul tanulni. Szeretnék úgy tudni angolul, ahogy németül tudok és japánul úgy, ahogy most tudok angolul. Férjecském szerint ez nem utópia, ha hajlandó vagyok heti 20 órában tanulni. Hajlandó vagyok. :-) Egye fene.
Állati giccsesen hangzik, de negativumról most nem tudok beszámolni. Na jó, meleg van, meg nincs egy rongyom. :-)
