Minél tovább leszünk itt, annál több okos megfigyelést fogok tenni.:-) Csak azért ám, mert ráérek.
Szóval, hogy befejezzem a macska témát, több dolgot is sikerült megtanulnom a macskáról. Pl. azt, hogy a kiéheztetéses módszer bizonyul a leghatékonyabbnak a megszelidítésére. Meg hogy a türelem macskát terem. Egyik este beültem a mosókonyhába, a lyuktól elég messze elhelyeztem némi macskaeledelt, és vártam türelmesen 3 órán keresztül. A kis dög egyszer csak nem bírta tovább, kiólálkodott. Én meg egy hirtelen mozdulattal becsaptam a szekrény ajtaját. Ott ordítozott szegényke magából kikelve a konyha közepén, hihetetlen hangerö szorul egy öklömnyi kis állatba. Adtam neki kaját, arra rávetette magát, rágta, mint egy eszelös, közben mindig rám-rám lesett, hogy rárontok-e. Amig kajált, én visszaszereltem és építettem a mosókonyhát. Utána beugrott a szekrénybe, de eltünni ugye már nem tudott. Óvatosan közelítve hozzá megsimogattam, majd az ölembe vettem, ahol hálásan dorombolni kezdett, szépen végignyaldosta az összes ujjamat, majd a hátára feküdt és rágta a kezem, meg pofozta a tenyeremet. Na tessék!!!! Ennyi volt, azóta a macska szelíd, aranyos, és rendkivül szórakoztató. Mancika határtalan boldogsággal kezeli (vagyis inkább edzi), a család igazi kedvence lett a kis kurtafarkú. Egyébként a hasa tényleg pöttyös. Hátulról meg úgy néz ki,mint egy nyúl. Nyucska. Játszik, szaladgál, bohóckodik. Pár napig húzta az egyik lábát, bekentem neki csodaszerrel, meg be is fásliztuk, két nap alatt meggyógyult. Aztán megtanultam, hogy a macska különbözöképpen nyávog. Amikor éhes, sivít. Amikor magánéletre vágyik, akkor morogva nyávog. Amikor azt szeretné, hogy játszunk vele, akkor gurgulázva nyávog, na ilyenkor pont olyan hangja van, mint a Sári babámnak volt, amikor lefektettem, akkor sírt és becsukta a szemét. Abban voltak a görgök vagy hörgök ilyen akadozottak. :-) Amikor meg csak társaságra vágyik, akkor olyan pofát vág, mint a Shrekben a macsek, bociszem meg könyörögve nyervákolás... Meg okos is! Amikor engem meglát, bevillan neki, hogy, ja ez a fekete papucsos szokott velem játszani! Rohan a labdájáert, mint egy kutya, és olyan pofozásos csatát vív vele, hogy ilyenkor halálra röhögöm magam. Nagyon aranyos, tényleg! Férjet úgy vette le a lábáról mint egy profi. Férj ugye már csak a szeliditett állapotra jött haza, néha ugyanis elmászkál hetekre (mármint a férj), meglátta a cicát, készen volt. Másnap vett neki: macskaházat, szép, meleg, puhát, hogy kényelmes, jó helye legyen. Hét nyelven beszélö cicavécét alommal és egyebekkel. Cicahordozót, amolyan csini francia kofferre hajazót, hogy sikkesen tudjuk vinni ciculit bárhová. Azon kivül egy plafonig érö macskamászókát, amit még gyermekünk is megirigyelt, föleg azért, mert öt nem bírja el. Szegény macsek még nagyon picike a cucchoz, de lesz még azon ugrabugra! Mancika keményen edzi."Idenézzetek miket tud!!" Macska kuporog, nem mozdul a harmadik szinten. Mancika eröteljesen tolja a macska seggét a lyuk felé, ahol ha leugrik, egy kényelmes függöágy várja. A macska ezerrel kapaszkodik a gravitáció és a fizika törvényeinek háromszor ellentmondva, majd nincs mese, zuhanás. Mancika elégedetten sugárzó arccal:"ugye, látjátok, ezt tudja a legjobban!" Szülök sírva röhögnek.
Megtanultam a macskától, hogy férjet hogyan kell még jobban kezelni. Tehát: körbenyolcasozni a lábát, feltekinteni rá, mint egy istenre, esdeklö hangon nyávogni=ne bántsál, de védjél meg Te óráisi, erös férfi engem, gyenge, védtelen cicuskát, aztán édesen dorombolni az ölében, hízelegni, és szórakoztatni. Néha megharapni, megkarmolni, hogy tudja a helyét. Szerintem menni fog! :-))) Persze nem kizárt, hogy a szülinapomra így mászókát kapok...
Szerintem macskatéma kivesézve.
Másik tanulság: ha egy nönek nincs munkahelye, akkor is lehet nagyon elfoglalt. :-) Hát annyi a dógom!!! :-))) reggel rohanni a buszra, elötte elkészíteni kávét, reggelit, gyereket. Ezt utána ki kell pihenni. Tartani kell a kapcsolatot a családdal, barátokkal, valamint az új ismerösökkel. Bevásárolni, fözni, a házat rendben tartani, ruhákat rendezni, gyerekkel tanulni, angolozni. Randizni a férjjel. Mivel az angol közel van az irodájához, óra után randizunk, mint a régi, szép idökben, és eldugott kis vendeglökbe járunk ebédelni. Annyira romantikus!!
Angolon sokat tanulok a japán nök gondolkodásáról, nagyon érdekes. A csajok 30 éves koruk elött nem mennek férjhez (ez persze az átlag), borzasztó fontos nekik, hogy a férjjelölt mennyire gazdag, hogy áll anyagilag, egzisztenciálisan. Kinézet nem téma, hogy szereti-e azon csak mosolyognak. Az nem kell a házassághoz, az másról szól. Amolyan gazdasági kötelék. A csoportban az egyik nöci most terhes, kiderült hogy negyven éves, mamáám, kb. 25-nek gondoltam.
A pávakörömmel voltam kirándulni, ott is volt egy nöci, kb. 50 évesnek saccoltam, olyan fürgén mászta a sziklákat, mint egy zerge, karcsún, fitten,magas sarkú cipöben(!), gyönyörü, gondozott, divatos frizuval, napernyövel, mert a naptól nagyon félnek, szép ruhában, ékszerekkel, sminkben. Csodásan tud németül, mesélte, hogy mit dolgozik, a lányának, aki fogorvos, az asszisztense, de most elrepül egy hétre Hawaii-ra, stb, stb... a végén kiderült, hogy 72 éves. Lementem hídba. Az én anyukám is csodásan gyönyörü a korához képest, de ez a nö... bámulatos. Persze nekem akkor is az anyukám a legszebb!!! :-))))
A kirándulás nagyon jó volt, egy szigetre mentünk, amit egy híd összeköt a szárazfölddel, Enoshima a neve. Olyan, mint egy ékszerdoboz. Vonattal kb. egy óra Tokyóból, sok átszállással. Egyedül mentem, kicsit zizegtem, hogy megtalálom-e a többieket, de megtaláltam. (férj szerint ebböl az a tanulság, hogy egy órán belül mindenképp az óceán partjára ér az ember) Az utolsó kis helyi vonatocskán kinézett magának két japán nöci, odajöttek, megkédezték, hogy én vagyok-e az Anita san, majd barátságosan meglappogattak, két oldalról belémkaroltak, és vittek, mint a gyözelmi zászlót, olyan édesek voltak, olyan kedvesek, és az egész olyan jólesett, hogy csak na! Ott volt a magyar Gabi is, akiröl kiderült, hogy két lábon járó információs iroda, állati hálás vagyok neki (ezért is), azt hiszem találtam barátnöt. :-)) Felmentünk a sziget tetejére, ott ebédeltünk, egy csodálatos kilátással rendelkezö teraszon, a fejünktöl pár méterre pedig legalább 20 sas repkedett...kissé elhültem, hogy azannya! Aztán kiderült, hogy ezek nem sasok, hanem japánul tobi, angolul black kite, németül schwarzer Milan, magyarul barna kánya. Tök olyan, mint a sas. Picit talán kisebb.
A pávakör honlapján másnap már szerepelt is a fotónk, hogyan pizzázik a két magyar csaj. .-)) A japánok egyébként imádják a magyar kaját, így a Gabi bevállalta, hogy föz nekik magyaroschan, mert már lerágták a fülét, én pedig bevállaltam, hogy lelkesen segítek. :-)
A kirándulástól teljesen fellelkesülve megszerveztem a hétvégi túránkat is azon melegiben. Kamakura szintén az óceán partján fekszik, van ugye strand, meg vannak magos hegyek szép templomokkal (az egyikben még egy esküvöt is sikerült kifognunk) meg turistaútvonalakkal. Szombat reggel aztán túracepellök felugrottak, meg mi is a vonatra, oszt uzsgyi ki a természetbe! Tanulság: 1. az óceán partján október közepén is szénné lehet égni.Szerencsére naptejjel bekentük magunkat, csak a vádlimat nem, az szépen lángolt is estére. 2. Mindig!!! legyen nálad fürdöruha. Öszintén szólva eszembe sem jutott,hogy strandoljunk, pedig simán lehetett volna, a víz még legalább 23 fokos volt és gyönyörü. 3. mindig legyen nálad váltó ruha, mert Mancika ha vizet lát, elveszett emberke. Most is addig üstönködött, sürgölödött, kagylókat szedegetett, amig csak beleguggolt a vízbe, derékig vizesen futkározott és fehér galambot szelidített a parton. Hajam ugye az égnek állt, hiszen most volt beteg, vizes cuccban nem maradhat, viszont arra meg sem kedvünk, sem idönk nem volt, hogy megszárogassuk a ruháit. Így beszereztünk neki egy db nöi bugyogót, M-es méretben, pont jó rá. Állatian billeg benne, van rajta fodor is, masni is, kockás is, csíkos is, pasztell rózsaszín meg fehér, szóval igazi japán babákra való. (ilyen keszeg seggü nök vannak errefelé) Valamint 1 db leggings-et is, potom 50 euróért. Tanulság Mancika részéröl: így kell új cuccot szerezni... van, amikor a szülö tehetetlen. 4. tanulság: ha a turistaútvonal lerövidíthetö, úgysem találod meg a rövidítö utat. Nem mellesleg gyönyörü helyeken mászkáltunk, sziklák, gyökerek között, bambuszerdökben. Megmásztunk vagy 3-400 lépcsöt, néha a tüdönket majd kiköptük, volt, hogy seggen csúsztunk, de megérte. Kb. 3 órát mentünk ilyen körülmények között, Mancikánk meg sem nyikkant, pedigutyául elfáradtunk és egy fia gyerekkel nem találkoztunk. A baj akkor kezdödött, amikor hazafelé az egy órás vonatozás után próbáltunk fel- és lábra állni, az maga volt a pokol. Másnap intenzíven lábat lengettünk itthon. Meg grilleztünk is. Halat. Sokadik tanulság: ha a hal nagyon jól néz ki, és relativ olcsó, akkor legyél felkészülve, hogy azt a kifogás után gyári állapotban fagyasztják le. Azaz egyáltalán nincs megpucolva. Pikkelyek csak úgy repkedtek, ki is kellett belezni, de legalább finom volt és nem szálkás. Én dolgoztam vele egy órát, Férj megsütötte 7 és fél perc alatt, befaltuk öt perc alatt, majd takarítottam utána fél órát. Tökre megérte. :-) Hétfön egész délelött csak lestem ki a fejemböl, volt ugyan némi lelkifurdalásom, mégis nagyon jó érzés, hogy ezt most szabadon megtehettem.
Mancikának lesz öszi szünete, elmegyünk Kioto-ba két iccakára, tegnap lefoglaltuk az utat. Olyan izgatott vagyok! :-))))
Ma együtt ebédeltem Mancika barátnöjének az anyukájával, aki a német nagykövetségre jár japán kurzusra. Én is akartam, de csak ott dolgozók meg hozzátartozóik járhatnak. Beeeee! Majd jól megkérdezem a magyar nagykövetségen, hogy ott nem tartanak-e kurzusokat. Külöben is ideje lenne bejelentkeznünk, hogy tudjanak rólunk. Mondjuk én megoldom a dolgot japánügyileg, mert ha valami fura szót nem tudok megjegyezni, hát behelyettesítjük magyar szavakkal. Pl. van egy bót az utcánkban, Cocoro no Akari a neve, ebböl Kukori és Kotkoda lett, ráadásul valami tojásos édességet árulnak benne. :-))) A chotto matte kudasai-ból, ami annyit jelent, hogy várjon kicsit kérem, csottomatte kutyaszar lett. És így tovább. :-)
Mindenesetre megbeszéltük Busch anyukával, hogy egy Disney land-es kirándulás még bele kell, hogy férjen abba a hétbe! :-) Szegény gyerekek megérdemlik, mert a suli nagyon kemény nekik. Tényleg, olyan a követelmény, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Sokkal elörébb vannak, mint ahogy Mancikánk befejezte a második osztályt, és most kissé el van kenödve, hogy nem ö a legjobb az osztályban. Ezerig kell tudniuk számolni, hát ezt ö még nem tanulta. Keményen osztályoznak is, ehhez képest az osztrák suli egy szanatórium volt. Persze, hogy siratja is ezerrel. Mi meg nagy marhán azt hittük, hogy hüdemilyen kemény suliba jár! Remélem azért majd belejön jobban, nem szereti a délutáni tanulásokat itthon, naná, tök fáradtan esik haza. De kell, ez van, szóval kicsikét harcolunk. Kiváncsi vagyok a beharangozott elbeszélgetésre, megoldások javasolására, arra, hogyan fogják megoldani a gyerekek közös szintre hozását. Pl. most van egy kislány az osztályban, aki egy kukkot sem tud németül. Így Mancika legalább gyakorolja vele az angolt, mert olyan azért nincs, hogy ö ne beszéljen valakivel! :-)))) De szereti az énnekkart, az úszást, a computer órát, imádja a japán órákat és egyre önálóbb, egyre ügyesebb, imádom! Néha megrezegteti a húrokat a lelkemben, amikor panaszkodik, hogy milyen honvágya van, én dög meg tökre élvezem az életet itt... ezért megpróbálok neki színes dolgokat szervezni, hogy jó élményei legyenek, nagyon sokat beszélgetek vele, tervezgetünk, macskázunk. Együtt vagyunk. Tanulság nincs.
Pedig lassan úgy járok, mint az öreg pap, mikor meghótt. Azt írták a fejfájára, hogy tanulmányait befejezte. :-))))
