Bizony, bizony, visszaszámolunk! :-) De nem ám a hónapokat, nem is a heteket, söööt, mégcsak nem is a napokat! Az órákat számolom vissza, nemsokára fel kell kellni, összerázni magunkat, oszt huss! Hihetetlen gyorsan eltelt ez a majd 4 hónap, rengeteg minden történt velünk, mégis olyan, mintha csak álmodtam volna. Nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz megint otthon lenni!
Szemem nagyjából meggyógyult, ha hideg érni, akkor fáj még kicsikét. Mancika is meggyógyult viszonylag gyorsan, másnap a tanára dölt ki. :-) Mi még egyelöre kopp-kopp, bár állítólag 4 hétig fertözhet. Annyian mennek holnap vissza Európába, ki is lehetne írni a gépekre, hogy vigyázat, NoroFlug!
Ezen a héten eszement beszerzési lázban égtem, naná, hogy az utolsó hétre és az utolsó napokra hagytam az ajándékok beszerzését, hát peeersze, hogy persze! Közben meg mindenféle karácsonyi programokkal gyepálták az idegeimet, és hát nem akartam senkit megsérteni, meg csalódást okozni, föleg nem a gyermekemnek! azzal, hogy nem megyek el.
A pávaköröm is rendezett egy nagyszabású karácsonyi bulit, tényleg nagyszabású volt, több, mint százan voltunk. Azért szeretek oda járni, mert én vagyok a legfiatalabb! Hehehe, komolyan, ezek a nök mind idösebbek nálam, ráadásul, mint kiderült, nagyon sikkes dolog japán oldalról itt klubtagnak lenni, szóval kitüntetve érezhetem magam. Komolyan, ide kérem nagykövet asszonyok, ill. nagykövetnék járnak, de legalábbis a férjnek valami magas pozicióban kell lennie, stb, stb.. megismertem pl. a Yoko Ono egyik idösebb nörokonát, igen kedves volt és igen elegáns. A magyar Gabi mesélte, hogy nekik a Yoko Ono házát is megmutatta, ahová idönként "hazatér". Meg ahol a John Lennonnal szokott grillezni. :-)
Hatalmas büfé volt, szépen megterített asztalok, de elötte egy kis müsor. Ezt a karácsonyi banzájt a német rész szervezi, az újévit meg a japánok. Na hát mit lehet elöadni Karácsonykor? Valami jesszuskásat, betlehemeset ugye... a német nöcik hetekig készültek, érdeklödve vártam. 10 perc után félénken körülnéztem, hogy most tényleg mindenki hülye, vagy velem van valami állati nagy gond... ezt most tök komolyan gondolták? De sajnos igen, ott volt a pofázmányokon az áhitat, az biza nagyon ott volt. Meglett, olykor nagymama korú nök, elképesztö egzisztenciával, hótt elegánsan, képesek annyira beleélni magukat a saját kitalációjukba, hogy gombostünyire zsugorodott a pupillájuk. Mária és József mai egyetemista fiatal pár, valahol Tokióban. Japán Mariska terhes, rátörnek a fájások, a japán Józsi meg ahelyett, hogy kórházba vinné, rémisztgeti a szegény recepciósokat a hotelokban. Ráadásul egy olyan csúf nö játszotta, hogy tényleg meg lehetett ijedni töle. A színpadra bevonult egy japán nökböl verbuvált asszonykórus, csodásan kiöltözve, fekete cucc, fekete gyöngyök, totál profin néztek ki, azt gondoltam, hogy most ezek legalább megzengetik a hangszálakat. Irgalmatlan vékony és görbe lábakon álltak, azon gondolkodtam, hogy ennyire vékony láb mennyire szúrhatja az illetö fenekét... hát a hangjuk az pont három rekedt szúnyogéval vetekedett, hozzá pedig egy debella német nö irtózatos fa hangon mesélte az eredeti sztorit. Mariska és Józsi végül Shibuyán, egy love hotelban (órákra kibérelhetö szállodai szoba, általában szív alakú ággyal, irtó giccsesen, a szülökkel lakó fiatalok gondjait megoldandó) talál menedéket, ahol megszületik a kis ferde szemü Jézuska. Nem kell ezen csodálkozni, épp a múltkor láttam egy japán zsidó családot, majdnem ugrottam helyböl két métert. A látvány beleégette magát az agyamba, nem mostanában heverem ki, az tuti. A darab ezen pontján néztem körbe, hogy most ez komoly és most akkor halleluja meg minden? De nem volt ez kérem tévedés, mindenkiben szétáradt a boldogsághormonok áradata, ujjongva szökkeltek a színpadra, hogy akkor bódog karácsonyt meg világbékét, éljen a japán-német széttéphetetlen baráti kötelék, a kultúra és mindenki legyen happy és meg hepibb. Majdnem lekarmoltam magam, de legalább szerettem volna a sminkemet lemosni. A hangulat tetöfokán bekiáltotta a szervezö, hogy akkor danoljunk! Volt ott kérem stille Nacht meg Oh Tannenbaum, az altot csak egy szénné szoláriumozott (vagy égett vagy kent) német nö tudta, eléje tették a mikrofont, vitte az egész szólamot egymaga, olyan hangja volt, mint egy kormos vadászkürtnek, hozzá meg csak úgy nyivákolt és zengett az egész terem. Gondoltam egy életem, egy halálom, ekkora tömegben nem hallatszik, hát énekelek én is. Sajnos én nagyon szeretek kornyikálni, de amikor otthon néha eleresztem a hangom, Mancika örjöngve tiltakozik, hogy anyaneénekelj és neisdúdoljál és semmilyen hangot se adjál ki!!! Babakorában biztos túl sokat danolásztam... Hiába magyarázom neki, hogy ez csak amolyan munkadal, megkönnyíti a vasalást, ha az ember elenged egy trillázó sejdunárólfúj a szelet. Szóval itt volt az alkalom és csak úgy rezegtettem, meg hajlítgattam, meg fejhangon is énekeltem, de úgy igazából azt a stresszt vezettem le, amit az elöadás alatt felhalmoztam magamban. Kifejezetten sajnáltam, mikor vége lett, olyan felszabadító volt! Mindenesetre azért nagyon szépen kérek mindenkit, bárkit, ha pár év múlva bégetö bárányt, esetleg 3 királyokat vagy más jászolbéli jószágot alakítok a színpadon hatalmas átéléssel, akkor legyen szíves és löjjön le! Tényleg nem szeretném így végezni. De a büfé jó volt, kis idö elteltével hirtelen az órámra csaptam, hogy hüazannya, a gyerek meg mingyá jön haza a busszal, aztán uccu neki, el onnan!
Ehhez képest másnap az iskolában teljesen szinvonalas müsort nyújtottak a gyerekek, szerencsére itt sem a könnycsatornák megnyitására ment ki a dolog. Sajnos a karácsonyi, anyáknapi müsorokon, az évnyitókon, -zárókon, valamint lánykérökön, esküvökön és keresztelökön számomra az a legborzalmasabb, hogy iszonyúan kell bögnöm. Végig arra kell koncentrálnom, hogy ne follyon le rólam a sminkem fekete patakokban és ne ordítsak fel zokogva, mintha valami tragédia történt volna. Nem tehetek róla, elöre meg is szoktam mondani a menyasszonynak, hogy nem vagyok bunkó, de képtelen vagyok odamenni gratulálni és mondani valami állati nagy zöccséget, mert abból csak egy csuklással tarkított, remegö hangú, érthetetlen, könnyes nyöszörgés lesz. Szerencsére most nem volt ilyen jellegü ordíthatnékom, Mancika is angyalka helyett a Santa´s Pokerface c. performance-ban alakított hipp-hoppozó, ajándékcsomagoló kisiparost. Nagyon cukker volt! Ja igen, a drágalatos gyermek alakított még két igen jól sikerült matek és német dogát, majd lealázta a mai találóskérdéses teszttel az egész osztályt, nevezetesen 5 perc alatt megoldotta, majd közölte a tanárral, hogy nem hülye, és elment szünetet tartani a könyvtárba. Hiába, az én lányom! :-)))))))))))))))))))))))))))))) Egyébként ma tanulás helyett pool partyt tartottak, virult is a feje!
De csak addig, mig meg nem jött délután a Banya és el nem vitte a Sziszikét. Az a macska. Annyira imádja, és annyira siratta! Hihetetlenül hozzánö egy családhoz egy kis állat. Teljesen beletartozik a mindennapjainkba. Rendkivül kötelességtudó macska, kötelességének érzi, hogy minden mozgó dologra vadásszon, még akkor is vigyázni kell, amikor az emberre rájön a lábrázás, mert pár másodpercen belül a macska levadássza. És az néha fáj. :-) Most meg csak úgy kiragadják az életünkböl! Dehát nem lehet elvinni karácsonyozni ezer helyre szerencsétlen állatot! Szegény kis macsesz is annyira nyávogott a hordozójából kifelé, nem is tudtam, milyen hangokat képes kicsikarni magából. Mellette meg a gyerek rítt, megint kész voltam. Meg kellett vigasztalnom szegény macskagazdát és megígérni, valamint felsorolni, hogy milyen ajándékokkal fogunk visszatérni a Sziszinek. Ékköves nyakörv, póráz, és macskasampon feltétlenül szerepelt a listán. Nehezen nyugodott meg szegény, most éppen abban a fázisban van, hogy inkább ittmaradna.... mondjuk ez a hülye pakolás kiveszi az emberböl a lelkesedést, tény. Nem bírja szegényem felfogni, hogy otthon hideg van, az itteninél is sokkal hidegebb, kell a vastag kabát, harisnya, stb... és nem a vékony, nyári ruhájában fog karácsonyozni és punktum. Azért az érdekes megfigyelés, hogy ezek a kis japán gyerekek milyen harcedzettek. Magyar gyerek buszmegállóban: harisnyanadrág, farmer, vastag dzseki, sapka, kesztyü. (mondjuk ma reggel 2 fok volt) Japán gyerek: térdzokni, rövidgatya v. mikro mini, fehér ing/blúz, zakó/blézer, vékony kis balonkabát. Ez az iskolai egyenruha, télen-nyáron. A kisbabák a babakocsikban mezítláb vannak, sapka nincs, csak úgy borzolódik a szélben a pici, puha pelyhes kis fejük! De tényleg csak pár hónapos kisbabák ám! Erre mondják, hogy ami nem öl meg, az megerösít. Számomra ez borzalmas, de nem vagyok japán. Ilyen hidegben inkább selyemhernyóra hasonlítok, utálok fázni, és betekerem magam mindenbe, ami melegít.
Most meg beletekerem magam az ágyba, mert nem tudok reggel felkelni különben, a repülö meg nem vár. Egy darabig most nem írok, csak ha visszatértünk, kb. 3 hét múlva.
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK, hozzon az új év minden jót, a rosszak meg messze kerüljenek el minket! Ámen! :-))))
