Mielött belevágnék a roppant unalmas és lapos áprilisi kiruccanásainkról szóló beszámolómnak, muszáj bemutatnom Tojikababát.
Hát nem édes?
Tojikababa története számomra roppant érdekes és tanulságos. Tulajdonképpen nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek-e rajta.
Történt ugyanis, hogy gyermekem negyedikes nagylányként eljutott a környezetismeret tantárgy azon szakaszába, amikor is a megtanulják az "igen fujjj témát", hogyan lesz a gyerek, mi történik férfi-nö között, mi van a lábuk között, stb... szerintem kissé korai ez negyedik osztályban, de sajnos a német nemzeti alaptanterv megírását nem rám bízták a hülyék. A gyerekek a témát kuncogással, fújjolással és kerek szemekkel követik nyomon.
Sajnos a másik negyedik osztály (kettö van összvissz) már korábban elkezdte, ök a stréberek, és folyamatosan tájékoztatják Mancika osztályát a soron következö tananyagról.
A másik osztály osztályfönöke egy nagyon lelkes, nagyon stréber, nagyon-nagyon akaró kis fickó, aki bár szívét lelkét kiteszi, mégis a szülök fejcsóválva fogadják a kis "Ossi" törekvéseit. Döbbenetes ám megfigyelni, hogy a "nyugatnémet" szülök hogyan fikázzák a "keletnémet" tanárbácsit, pedig az majd beleszakad a nagy igyekezetbe! De azért nem kell sajnálni, mert eszementen hülye is tud lenni, tény, ami tény. Én rettenetesen örülök, hogy nem a mi életünket teszi gallyra a buzgómócsingoskodásával meg a csölátásával.
Szóval, a tanárbácsi megszervezte, hogy a gyerekeket a témában felelösségre okítja. Arra gondolt, hogy kitalál valami pici és törékeny dolgot, amire a gyerekeknek majd vigyázniuk kell, ami majd elveszi a (jelzem 10 éves!!!!) gyerekek kedvét attól, hogy túl korán szülökké váljanak. Szerencsétlen embernek férfi lévén a pici és törékeny dologról kapásból egy tojás jutott eszébe, na ezt nem is kommentelem tovább ...
Így aztán minden gyermeknek be kellett szállítania egy nyers tojást a suliba, amit tanárbácsi sk aláírt a csalások kizárása végett. A tojásra aztán nagyon kell vigyázni, nem szabad összetörni. Amelyik gyerek a tojását összetöri, az nem vehet részt a beharangozott "Lesenacht"-on, amikor a gyerekek az iskolában alszanak és rémtörténeteket olvasnak fel egymásnak. Kivéve, ha az igen szociális osztályközösség közösen másképp nem dönt. (ez aztán a szócalista nevelés!)
Tojikát egy héten át minden nap magukkal kell hordozniuk az iskolába, ki kell tenni a padra, beszélgetni kell vele, dajkálgatni, játszani vele, ebédkor vinniük kell az étkezöbe, délután haza és vele is kell aludniuk.
Én ezt kissé túlzásnak tartom, azokat a gyerekeket, akiknek legalább egy éve háziállatuk van és még él, kapásból felmenteném a tojidajkálás alól. Szerintem ez 10 éves korban elég hajmeresztö project.
Leánykám azonban elsápadt az irigységtöl, hogy másoknak lehet valami dajkálnivalójuk, neki meg nem, így gyorsan kicsempészett a hütöböl egy tojást és aláiratta velem! Gondoltam jól van, csak ki ne keltse, felölem dajkálja a tojást. Azt viszont nem engedem, hogy az iskolába magával vigye. Így Tojikababa a legújabb családtagunk, szép, puha és meleg fészekben lett részese mindennapjainknak. Délelöttönként nekem kell rá vigyázni, tojiszitter lettem, nehogy elragadja valami nyest vagy besurranó mongúz. Én a saját cicánkat reálisabb veszélyforrásnak érzem, így Tojika a polcon pihen napközben. 1 hetet engedtem, utána úgyis büdös lesz. Mancikám csak azt kérte, ne kelljen végignéznie Tojika megsemmisítését, hiszen már most annyira a szívéhez nött! Az igazsághoz azért az még hozzátartozik, hogy ez már a kettes számú Tojikababa, az elsöt a doboz tetejének felhelyezése közben kapásból derékba törte... így az a szegény az estét már a serpenyöben töltötte. Kellett neki olyan vastag derekat növeszteni!
Hát így lett nekünk Tojikánk...
HOPPÁ!!!!
Amíg ezt itt írtam, a következö email-t kaptam, amit az egyik kislány anyukája átküldött nekem a másik osztályból, hogy kikérje a véleményem. A tanárbácsi intézte a szülökhöz (dióhéjban, de próbálom visszaadni a levél dagályos nyelvezetét):
Tisztelt Szülök!
Mint bizonyára gyermekeiktöl már hallották, csak holnap fogom eldönteni, hogy azt a bizonyos "Lesenacht"-ot valóban megtartsuk-e. Az osztály aktuális viselkedése arra késztet, hogy alaposan átgondoljam vajon jelen pillanatban megérdemelnek-e a gyerekek egy ilyen szabású rendezvényt. Rendkívül sajnálom, hogy nem sikerült tanulóimmal az iskola és oszályunk viselkedési és egyéb szabályait elsajátíttatnom.
Kérem közöljék gyermekeikkel, hogy a továbbiakban saját maguk eldönthetik, kívánnak-e továbbra is felügyelni tojásaikra. (hangosan röhögök) Jelenlegi osztályom a negyedik a sorban, melyben ezt a projectet véghezviszem. Bár ez az osztályom eddig a legcsekélyebb létszámú, mégis ebben az osztályban van a legtöbb összetört tojás. Amennyiben gyermeke továbbra is vállalja a felelösséget, ez engem nagy örömmelt tölt el, de nem fogom követelni.
Azt gondolom, azok a gyermekek, akik már a harmadik tojásukat törik össze, még nem érettek eléggé eme igényes feladat végrehajtásához.
Megértésüket köszönöm, üdvözlettel.
Hát kedves Herr Schubert, szívböl gratulálok!
Az elözö osztályaihoz.