Enyhén skrizofén állapotok uralnak, de hamarosan belejövök ebbe is. Pontosan úgy érzem magam, mint anno, amikor Mancikánk még a szerepjátékos korszakában tépte az idegeimet azzal, hogy hol gonosz boszorkányként, hol szende Hófehérkeként, netán egyszerre 7 törpeként kellett hol károgó, vinnyogó és elvetemült hangon beszélnem, hol bársonyosan, esdekelve suttognom, esetenként gnóm módjára donald kacsa hangon kerregnem. És jajj volt nekem, ha ezt összekevertem! Akkor is identitás zavarom volt, hát most is kezdödik. Eddig ugye önálló, elég pörgös és felelösségteljes, de mindenképp felnött életet éltem. Intéztem a dolgainkat, vezettem a háztartást, neveltem a gyereket, néha férjet is, szóval nagyjából minden a helyén volt. Most kérem szépen ugye rájöttem, hogy hoppá, itt mindent újra kell tanulnom. Vásárlást, közlekedést, háztartást, gyereket, férjet... Így most abban a dackorszakban vagyok, mint gyermekünk kb. 2 éves korában, amikor mindent, de mindent "ededül"! akart csinálni. Két és fél hét után ugye idegesítö, hogy segítséget kell kérni a legalapvetöbb dolgokhoz, így megkezdtem az ededül korszakomat. Pontosan, mint a gyerekeknél, minden sokkal tovább tart, néha nem sikerül és akkor megértem, hogy Mancika miért vetette le magát a födre és miért sikogatott égnek emelt lábakkal. Hát néha én is ezt tenném! Pl. amikor kiderül, hogy rossz a vadi új és csodálatos telefon és vissza kell vinni. (igaz, hogy csont nélkül kicserélték, és kaptunk mellé egy router-t is, így most az egész házban van wifi) Meg amikor a vadi új és csodálatos kenyérsütö gépünk annyit nem mondott, hogy mukk. Szedhettem ki belöle az egész csirizt, mosogathattam el, visszavitel. Csont nélkül kicserélték és nem kaptunk mellé semmit. (Így továbbra is az egész házban van wifi.) De ededül vásárolok kaját, ededül rájöttem, hogy vannak szuper készételek, amiket csak be kell dobni a mikróba, megfizethetö és nagyon finom! Ededül meg tudom nézni, hogy mikor mennek a vonatok, metrók, ededül odataláltam már egy csomó helyre csont nélkül, ededül fel tudtam tölteni a metrókártyámat, amit azért nagy cucc, mert pont olyan automatát fogtam ki, amin minden japánul volt, így amolyan nöi megérzéssel nyomkodtam a gombokat, de sikerült! :-) Ededül mosok, fözök, beszerzek és egyre több dolog sikerül ededül! :-) felemelö érzés! :-)
Néha vannak normális fázisai is az életemnek. Pl. szombaton az iskolában grillezést tartottak az újonnan bevándorolt/menekült/kiküldött családoknak. Nagyon jó volt, teljesen lazák az emberek, semmi megjátszás. Megfigyeltem, hogy az anyagi gondtalanság (márpedig ebbe az iskolába nem járnak--mert nem tudnak--- csóró szülök gyerekei), szóval ez a gondtalanság nagyfokú lazasággal jár. Jó értelemben vett lazasággal, szóval sugárzik az elégedettség, nem kell bizonyítani senki elött, mindenki lehet az, aki. Megengedhetik maguknak, hogy kedvesek legyenek, barátkozzanak egymással, hiszen nagyjából ugye egy kaszt mindenki. Nem kell félreérteni, én bárkivel, bármilyen szinten is legyen anyagilag vagy karrierileg, szóval bárkivel tudok nagyon jó kapcsolatot és barátságot kialakítani, meg különben is ezek olyan mulandó dolgok, csak megjegyeztem ezt a dolgot okulás és érdekesség végett. Mellesleg (!) a tanár úr, Herr Böttcher megmondta, hogy nagyon elégedett Mancikával és reméli, hogy Mancika is vele.:-))))) (ilyet is ritkán hall az ember, hogy egy tanár ilyeneket remél!) Mancika különben hol elégedett, hol nem. Megválasztották ugyanis a "Klassensprecher"-t, amolyan rajvezetö pajtást az osztályban, hehe, aki persze nem ö lett, nagy bánatára. Hiába mondtam neki, hogy két hét után ne akarjon ö ott osztani-szorozni, de hiába, született vezetö. Természetesen nem az újak közül választottak. Namost ez a tény, hogy nem ö a "fönök", rettenetesen érzékenyen érinti. Kénytelen vagyok bevezetni pár nöi praktikába, hogy az adott személyre ne szórjon kígyót meg békát, hanem barátkozzon vele össze minél elöbb. Nézett rám nagy bociszemekkel, nem értette, hogy ö minek barátkozna azzal a "lohadt döggel". Elmagyaráztam neki. Hát, majd kiderül mennyit fogott fel belöle. Hiába, a szende angyalka szerepe nem neki lett kitalálva. :-))))) Egyébként van már legjobb barátnöje is, aki meg is hívta magához, (nagyon aranyos, kedves kislány, meg a szülei is hálistennek), így suli után a másik busszal elment a kislányékhoz, én meg érte mentem. Volt ám szervezés, a suliban bejelenteni, hogy a gyermek barinözik délután, másik buszra fog szállni, ki hozza el a buszmegállóból, stb, stb... Elöre rettegtem, hogyan fogok érte menni, ráadásul vonatoznom is kellett, mert kicsit kivül laknak, de szerencsére közel a sulihoz. Egész délelött azt mantráztam, hogy most mit fosol anyukám, van telefonod, müxik is, hosszú az éjszaka, elöbb-utóbb lesz valami, elöbb-utóbb csak összeszednek valahol, csak arra vigyázzá azé, hogy még Oszaka elött szálljál le! De odataláltam a házig elsöre! Ededül! Különben szép helyen laknak ök is, amolyan kertváros, nagyon szép házakkal, söt villákkal, az ö házuk is gyönyörü, föleg úgy, hogy be is van rendezve, mert ök már bezzeg megkapták a cuccaikat. Mondjuk ott autó nélkül meg van löve az ember, de nekik az is van. Igaz, rendszám nélkül, mert az ügyintézés itt sem zökkenömentes. :-) Aztán haza is találtunk ededül! :-) Annyira okos a telefonom, minden menetrendet le tudok róla vadászni, imádom! Soha nem értettem, hogy mit legyet "bögyözni" egy telefonon órák hosszat, annyira tudott idegesíten, hát most már tudom. Én is tudok rajta órákig nyomogatni. :-))))
Sajnos a kukások messze nem olyan okosak, mint a telefonom, de mit vár az ember egy kukástól!? Szombaton viszik el a müanyag szemetet. Szépen kimosva, kiglancolva beleteszem egy átlátszó zacsiba, hogy lássa a szerencsétlen, majd belehelyezem a kukába. Erre a hülye nem viszi el, mert nem a kuka MELLÉ tettem. Hétfön viszik a bio szemetet, amit viszont BELE kell tenni a kukába. Kukás jön, kuka kinyit, viszi a bio-t is, meg a müanyagot is bio gyanánt. Hát ha igazán japánosan akarok fogalmazni, akkor Iku Nuku.
Na de térjünk vissza a skizofréniához, olyan hálás téma! Szóval ugye élem a dackorszakomat ededül, aztán néha élem a normál korszakomat családostul, pl. vasárnap megnéztük a Tokyo Tower-t. Azért teljesen normálisnak nem éreztem magam ott sem (csak az igazság kedvéért), mert amikor kinéztem, nem mertem volna megesküdni, hogy nem kerültem-e át hirtelen egy másik mátrixba, vagy hogy amit látok az nem számítógépes animáció-e. Lenyügözöen csodálatos és hihetetlen látvány, olyan, amikor az ember azt gondolja, Úristenúristen, ezt csak álmodhatom, ilyen nincs! Én itt???? Hát hogy a jóistenbe kerültem én ide????
Aztán élem a nyugger háziasszonyok életét. Akik azért még nem magatehetetlenek fizikailag, söt, viszont rengeteg a szabadidejük, a szabad gyökük, így különbözö szervezetekbe tömörülve csapják agyon az idöt. Ilyenkor járnak pulykakörökbe énekelgetni, asszonykórusba modernizálódni, fözni, nyelveket tanulni, elöadásokat hallgatni, ikebanázni, jógázni, stb, stb... a sor végtelen. Így kerültem tegnap "a német nyelv barátai" c. Mókusörsbe a német Goethe Institut-ban. Engem alapból ki szokott rázni a hideg az ilyen klubboktól, de itt ugye minden más, azon kivül ki kell mozdulnom otthonról, ismerösöket kell szereznem, stb, stb.... Elöre tudtam, hogy majd azt fogom ott gondolni, hogy mi a francnak nem maradtam inkább otthon olvasni, minek kellett idevontatni magam. Nem így lett. :-) Elöször is odataláltam ededül! Basszus, itt amikor az ember egyik metróról átszáll a másikra, annyit kell menni a föld alatt, hogy ha vakond lennék nem ásólábaim nöttek volna, hanem elképesztö vádliim, amivel akár egy struccot agyon lehet rúgni... azon gondolkodtam ügetés közben, hogy ennyi idö alatt már rég leértem volna a strandra Szigligeten. Brühühüüü, de most ilyenekre nem gondolunk!!! Másodszor, meglepöen sokan voltunk. Harmadszor meghallgattunk egy meglepöen érdekes és szinvonalas elöadást a japán tradiciókról, amelyeket csak vidéken üznek. Tudtátok, hogy itt is vannak bikaviadalok? Csak nem ember bika ellen, hanem bika bika ellen, amolyan szumós stílusban. Mint újonnan jövönek be kellett mutatkoznom a nagy plénum elött, mikor elmeséltem, hogy Ember hol dolgozik, a japán nöcik (kb. a résztvevök fele németül nagyon jól beszélö japán nöcikböl áll, ami azért nagyon fontos nekem, hogy végre japánokkal is találkozhassam, ne csak egy müvi világban éljek), szóval a japán nöcik hangos óóóóóó-zással fejezték ki tetszésüket és a végén megtapsoltak. Annyira cukik voltak! A mellettem ülönek csodás kimonója volt, mondtam neki, hogy milyen szép, erre mindent részletesen elmutogatott rajta, majd megdicsérte az én gönceimet, pedig ha tudná mennyire utálom már magamon öket! :-) Aztán az elöadás után volt kávé-süti, ahol állandóan leszólított valaki, hogy tényleg magyar vagyok, ök is tudnak pár szót, elöadták, hogy jónapot kívánok, szép a hegedüd, lehangolódott a zongora, stb, stb... (sokan zenészek, akik Európában, német nyelvterületen tanultak) Aztán odajött az egyik nyüzsi szervezö csaj, hát nem kiderült, hogy magyar!!??? A férje német. Annyira örültünk egymásnak, olyan szimpi volt rögtön, húú, erre vártam! :-))) A klubb egyébként szervez kirándulásokat, teaceremóniákat, kimonó próbát, csupa hasznos és föleg kellemes dolgot. Megismerkedtem az osztrák nagykövet indiai feleségével, egy osztrák ruhatervezövel, az iskolaigazgató növérével, stb... mindenki kivétel nélkül rettentö barátságos, közvetlen, segítökész, szinte hihetetlen, úgy bántak velem, mint a hímes tojással. Asszem szeretek itt lenni. :-)))) Született Feleség vagyok. :-))))
Férjecske tegnap elment a szülöi értekezletre, szegényem este 11-re ért haza, de fel volt dobva, aszonta szuper ez a suli. Mivel minden gyerek más Hintergrunddal érkezik, más iskola, más követelmények ugye, ezért egy felmérés alapján minden gyerekkel külön fognak foglakozni. Ha lemaradása van, akkor pótolják, ha valamböl kiemelkedö, akkor fejlesztik. Külön órarendje is lehet akár a gyereknek, felsöbb osztályba is bejárhat pl. nyelvi órákra, ha mondjuk valamelyik nyelvböl nagyon jó.
Lesz Oktoberfest, be vagyok osztva az osztrák standhoz fagyis palacsintát árulni 2 óra hosszat. Ötezer látogató volt tavaly... Na mindegy, ezek is megismerik a magyarok úristenit, kecskére bízták a káposztát hehe!!!!
Ja, és szegény férjecském is felkötheti a gatyáját. Sikerült ugyanis levadászni pénzt a bankkártyámmal. EDEDÜL!!!!
