Hogy ne vágjak a történések elébe, kezdem azzal, hogy hétvégénk a szakadó esö jegyében telt, így sem tengerparti kirándulás, sem egyéb látnivalók megtekintése nem valósult meg. Kaptam viszont egy helyes kis kosarat a biciklimre, hogy azt a több tonna élelmet, amit anyamadárként hordok közös családi fészkünkbe, szóval a kaja mozgatása egyszerübb legyen. És ráadásul milyen egészséges dolog is kérem brinyóval 10 kilót tekerni két szál póréhagymáért, mi?!

Na igen, és eljöve a hétfö... sosem kedveltem különösebben, ezért feltettem magamnak a költöi kérdést, vajon szerencsés nap-e a hétfö egy macsek beszerválására. Azaz érdemes-e a hetet macskával indítani? Ugyanis tettem némi elökészületet az ígéret betartására, mivel közösen úgy határoztunk, hogy az ezer eurós (és az még a relativ olcsó kategoria) macska némi túlzás, akármilyen aranyos és cuki, és akámilyen cukin ugrál a kezünk után a kirakatban. Szó se róla, bármelyiket hoznám haza ész nélkül, de azért valahol határt kell szabni.

Szóval felfedtem egy német nö kilétét, akinek valamiféle állatmegmentö helye van, ott foglalkoztat egy állatorvost, szerez az állatoknak gazdit, söt, ha valaki szabira megy, vigyáz a kutyájára, macskájára némi térítés ellenében. Hú, hívtam is ezerrel, nagyon kedves volt, és azt mondta, hogy akkor ö talán hétfön elugrana hozzánk, hoz 3 kiscicát, és majd válasszunk. Na, több sem kellett, örültünk. Ráadásul a cicák mind ivartalanítva vannak és a megfelelö oltásokkal is rendelkeznek. Túl szép, nem igaz?

Na, hétfön beállított a nöci. Érkezett egy lerobbant furgonnal, ami olyan, de olyan penetráns büzt árasztott már messziröl, hogy az utcánkban dolgozó aszfaltmosók nem akarták beengedni, arra hivatkoztak, hogy valahol építkezés van. Mindegy, bejött. Az autóból kiszervált egy rozsdás katrocot, benne kuporgott 3 szerencsétlen macska. A nö maga is borzalmasan nézett ki, macska nélkül biztos nem engedtem volna be, bár nem biztos, hogy macskával nem volt-e ijesztöbb. Kopasz volt a feje, villogott a rózsaszín fejböre, mint a malacnak, viszont a haja (az a pár szál) feketére volt festve és iszonyat kócban végzödött.  Akkora müfogsora volt, hogy a száját alig tudta becsukni. A szeme viszont kedves és jóságos. Mindenesetre már akkor tudtam, hogy mámeg megint kifogtam egy boszorkányfajzatot, én nem tudom miért, de egyenesen vonzom öket. Na, a "kiscicák" a következöképp néztek ki: 2 db döher nagy, kopott szörü és eszelös tekintetü vérmacska, az egyik szürkés fekete, a másik feketés szürke kivitelben. A "molyettébb" kedvesebb volt, az hagyta magát megsimogatni, a másik, a fekete meg annyira reszketett, hogy megfogni is lehetetlen volt, nem beszélve az irányíthatatlan rángásokról, amik néha végigszaladtak a testén. Én komolyan mondom, féltem tölük. Láttam a gyereken is, hogy hülyén les, ebböl mi fog kisülni. Azért mondta szegényem, hogy jajjjaaajj, milyen aranyosak!  Föleg a feketébbnek a farka vonzotta a tekintetét, mondta a nöci, hogy ugye milyen szép, lompos farka van, hááát, inkább egy kivénhedt vécékefére hasonlított... A hármas számú versenyzö egy relatív szépnek mondható (ezekhez képest) az elöbbiek nagyságának a felére tehetö, 4 hónapos kasztrált kisfiú cica volt. Fekete-fehér. Alighogy kiengedtük a ketrecböl, egy jól irányzott ugrással belevetette magát a porszívó dobozába, onnan se ki, se be. Gyermekem rögtön közölte, hogy ö lesz az, ezt megtartjuk, úgyse jön ki onnan. Próbáltam mondani neki, hogy de biztosan ilyen cicát képzeltél el angyalom, nem kell ezek közül azonnal választani, lesz még másik is, stb, stb..., de hajthatatlan volt, ö olyan cicát akar, amelyiken megesik a szíve, na ezen aztán megeshetett, a macska marad, és kész. De az sem baj, hogy fiú?-kérdeztem .   - Anya, dehát levágták a kukiját, nem?  

Szóval a macska maradt. Nöci rendkívül boldogan távozott, adott cicavécét, némi kaját, ellátott jótanácsokkal és elhúzta (szó szerint) a (szag)csíkot. A macska megkapta a hangzatos Sziszi nevet (nem számít, hogy fiú).

Igen ám, de a macskosz rendkívül vad. Alighogy kinyitjuk az ajtaját, (ja, mert a lépcsö alatti tárolóban rendeztünk be néki lakosztályt), azonnal fújni kezd. Kitátja azt a hegyes fogú, apró kis pofáját és chhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh, megállás nélkül. Már sikerült megsimogatnom, söt dorombolt is, de annyira be van szarva, annyira fél, hogy a piros gombolyagtól, amit csupa jószándékkal gurítottunk neki oda, attól is majdnem  megállt benne a rotty. Alig eszik valamit, minden pici helyre elbújik, bebújik, és fújtat rendületlenül. Tegnap este végre nyávogott is, szép, zengö hangja van, annyira örültünk, végre valami macskához méltó megnyilvánulás! De játszani vele, szeretgetni??? Ugyan kérem, ez maga A kihívás. De most komolyan, az milyen, hogy az ember saját macskája fél töle és fújtat rá? Igazából mi egy kedves, szeretgetni való, ölben doromboló, nyugtató hatású cicusra vágytunk, ami majd segít a gyermeknek a honvágy leküzdésében meg az ellazulásban. Igazából én Szeduxennek szerettem volna elnevezni, röviden Duxi, de ha most valaki lopja az ötletet, odavágok virtuálisan!!! :-)) Ehhez képest lett egy kevésbé attraktív, de legalább depressziós, ideges és félhülye macskánk. Igenigenigen, tudom, tudom, milyen szép dolog megszelidíteni egy kiscicát, meg türelem, türelem, de tök öszintén, nekem van ennél jobb dolgom is. Ráadásul Mancika este keserves könnyeket hullatott, hogy ez a hülye macska öt utálja, ki sem jön, pedig milyen cuki macska is lehetne belöle. Szerencére a Boszival azt a megállapodást kötöttem, hogy amennyiben a macska nem válik be, vagy valami más probléma akad (pl. valamelyikünk allergiás lesz rá), akkor 2 héten belül visszaveszi. Meg az milyen, hogy négykézláb kuporogva udvarolok a kis hülyének, hogy gyere ki szépen cica-mica, itt a hami-hami, nem bántalak te kis buta, nem harap a néni, ne fossál már annyira?! (De legalább szobatiszta, azt az egyet meg kell hagyni, szépen használja a cicaslozit.) Komolyan mondom, guggolás közben bevillant a kép, hogy én, mint 100 éves fogatlan banya, majd így fogom becsalogatni a fiatal postást. Ez a gondolat annyira kiverte nálam a biztosítékot, hogy elhatároztam, felveszem a vastag konyhai kesztyüimet, amik a forró tepsik kiemelésére hivatottak, és elkapom a grabancát az állatnak. Majd a kesztyük megvédenek az esetleges karmolásoktól meg harapásoktól.  A kesztyüt felvettem, de... annyira megsajnáltam szerencsétlen macskát, annyira, de annyira rettegett, hogy hagytam a büdös francba. Így aztán az egész család hótt ideg a macska miatt, a macska alapban hótt ideg, szerintem szégyen, nem szégyen, sajnos kell neki másik gazdit találni. Még a hét végéig hajlandó vagyok dajkálni, de macskát szelidíteni, gyereket vigasztalni (nagyon csalódott szegényem), meg a saját fusztráltságomat leküzdeni, na ezt egy macska miatt sem vagyok hajlandó tovább elviselni.

Hát ez van. Idegességemban az elöbb bekapcsoltam a tévét.  Nem kellett volna. Azon is jól felhúztam magam. Japán tévé:

Tele shopping: annyira agresszíven üvöltöztek velem, hogy vegyem meg azt a "námbár bán"= number one nevü csodatepsit, hogy gyorsan továbbkapcsoltam.

Modern sorozat: Fiatal leányka kuporog az ágyon, sálba temetve könnyes orcáját, kezében tart egy képet, valszeg fiú van rajta (ilyen fiatal korukban nehéz ám megállapítani!), rá van írva, hogy first love.

A következö három csatornán kifejezetten japán motívumokat felsorakoztató szamurájos filmek vannak. Kopasz szamuráj kardjával verekszik. Öreg szamuráj oktatja a lelkes, fiatal szamurájt a virágzó cseresznyefák alatt. Lelkiismeretétöl szenvedö, csóresz szamuráj harakirit követ el társai lenézö tekintete elött. Macsó szamuráj hölgytársaságban teázik a földön kuporogva, míg a szolgák a papírfalakat tologatják ide-oda, a hölgyek pedig áhitattal tekintenek a macsóra. stb, stb. A szamurájok kifejezetten és kizárólag mély torok hangon beszélnek.

Idöjárás jelentés: totális tanácstalanság, csak a számokat ismerem fel, a többi egy bonyolult erömü kapcsolótáblájára hasonit.

Élö kamera: 4 sávos út, milyen hülyén néz ki, hogy fordítva mennek az autók, hozzá furulyaszólam.

Music tv: Japán süldö lányok, mikro miniben táncot lejtenek, lalaláznak olyan vékony hangon, hogy ha picit magasabb lenne, azt már csak a denevérek hallanák. Édes pasztell színekben pompázö esernyöcskékkel hadonásznak hozzá sután. Uez fiú kivitelben is létezik. (Érdekes megfigyelés--férj tette: a csajok felül majdnem állig be vannak öltözve, dekoltázs kiemelés, mint olyan, nem léztezik. Viszont alul annyira spórolnak az anyagon, hogy a seggük kilóg.)

Megint tv shop: Süldö leányka annyira örül, hogy a reklámozott csodaszer eltüntette a pattanásait, hogy beállít élete szerelméhez, akivel aztán a naplementés tengerparton sétálnak egymástól egy méterre, néha lopva egymásra pillantanak és nagyon sugárzik belölük a boldogság.

Az összes többi csatornán (általában két nyelvüek, lehet hallgatni, nézni angolul is) CSI ilyen CSI olyan, hülye sorozatok.

Az lesz a legjobb, ha most sürgösen elvonulok vasalni.