Ma csak egy rövidke hallelujázás itt: tegnap megjöttek a cuccaink!!!! Hurrá, hurrá!!!!!
3 db teharautó hozta ki a majdnem 200 dobozt+bútorokat. Ha valaki azt hiszi, hogy jó a képzelö ereje, hát fogódzkodjon meg: nem az. Elképzelhetetlen és mindent felülmúló dolog elköltöztetni az egész háztartást. Csak az tudja, aki csinálta valaha. Megint voltak szorgos hangyikák, becsomagolták az egész lakást, lépcsöt, falakat, mindent, nehogy kárt tegyenek valamiben. Az egyik tök jól tudott angolul, nagyon édik voltak. Még ajándékot is hoztak, 6 üveg fuji vizet. Itt nagyon nagy divat mindig mindenkinek ajándékot vinni, legyen az bármi, kicsi, aprócska, nem számít, lényeg a gesztus. Nagyon szimpatikus dolognak tartom. Hozták a dobozokat, mi pedig egy listán pipáltuk ki sorszámozás szerint. Elég jól megúszták a dolgaink, de minden igen mocskos, lesz mit csinálnom hetekig... Pár üveg törött csak össze, de ez az osztrák cég hülyesége volt, nagyon gagyin csomagoltak be pár cuccot. Viszont pofás lett a házunk belül is, otthonos és annyira jó, hogy itt vannak a saját, megszokott kis dolgaink. Ilyenkor látja az ember, hogy mennyi szarságot felhalmozott, pl. minek egy gyereknek 16 db télikabát???????? remélhetöleg a felét kinötte úgyis.... meg olyan érdekes, hogy mennyire másként mutatnak a bútorok itt, mint otthon. Szerencsére nagyon jól mutatnak itt is! :-)))
Elsönek a gyerekszobát csináltuk meg, elökerültek végre szegény Mancikánk iskolás cuccai, az új táskája, füzetei, mindene. :-) Végre nem a ferráris hátizsákot kell hordania.:-) Meglett a Nagymaci, akivel alszik, meg az összes 420 db plüssállat, a 43 db barbi, a ruhái, könyvei, a játékai. Az ágya! Akkora boldogságot nem mostanában láttam rajta, mit mikor tegnap hazajött a suliból és meglátta a nappalit meg a szobáját berendezve. Gyorsan lejtett egy sárkánytáncot, biztos, ami biztos alapon, majd belevetette magát a dobozok közé és megszünt néki a külvilág. :-)))))
Mi is végre igazi ágyban aludhattunk! :-) Hajnalban ugyan arra ébredtem, hogy a kedves férjem úgy rázza az ágyat, mint aki meghibbant, néztem is, hogy mit álmodhat szerencsétlen. De csak lapított. Akkor arra gondoltam, hogy ez talán a szerelem, mert mégis ugye új környezet, meg volt házassági évfordulónk, meg ugye mennyi mindenen keresztülmentünk így együtt, lehet hogy tényleg fellángolt a lelkem vagy valami hasonló így hajnalban, de aztán fellángolásom tárgya közölte a takaró alól kissé visszarántva a realitás talajára, hogy födrengés van és különben is fáj a feje. Jaaaaa, hogy föld, földrengés???? Mondjuk amikor Floridsdorfban laktam a koleszban a pályaudvar mellett, és éjszaka eldübörgött egy-egy csurig pakolt tehervonat, na akkor is így rázkódott az ágyam. Majdnem. Viszont akkor tudtam, hogy elmegy a vonat, vége. Most viszont nem tudtam, hogy akkor ennyi volt vagy lesz még rohanás az utcára. Szerencsére ennyi volt, aludtunk tovább. A ház áll, semmi nem esett le, Mancika meg fel sem ébredt. (amit nagyon sajnált reggel)
És így aztán reggel teljesen normálisan mentünk a buszhoz az új iskolatáskával. :-) Jöttek az ismerös kutyák, (párat már sikerült megsimogatnia a gyermeknek, remélem szegény állatokat nem súrolták agyon utána fertötlenítövel!), meg az ismerös emberek. Reggelente egyébként nagy a lótás-futás, azaz sok a sportos ember, nagyon sok öreg is van köztük, úgy nyomják, mint a gyalog kakukk! Elképesztö! Páran nindzsa harcosnak beöltözve szaladnak, feketébe burkolózva, már a látvány nekem egyenlö a gutaütéssel ebben a höségben. Szóval jön elöször is a "kedvenced", nagyon csúnya fiatal csaj, apuka kifakult ingében és a szokásos bézs, térdalá érö szoknyában, férfi cipöben. Szerintem a mellettünk lévö egyetem elvont hallgatója lehet. Itt majdnem minden valamire való leány egyetemre jár, na nem mintha nagy karrierjük lenne utána, hanem azért, hogy majd a jövendöbeli férjüknek elég értelmes, szórakoztató legyen a felesége, akivel jól el lehet csevegni esténkét. (fura felfogás a házaséletröl) Bekerülni különben iszonyú nehéz, az egyetem maga viszont "könnyü nyári kenutúra". Az anyák életében a fö feladat az, hogy gyermekeik alá tegyenek minden lehetséges és lehetetlen dolgot, hogy egy jónevü egyetemre bekerüljenek. A szak tkp teljesen mindegy.
Aztán jön a nyúlszájú pasi, akit ma kilestem, hogy az utcában lévö pachinko-ban dolgozik. Ez az a hely, ahol játékautomaták százai vannak és iszonyú a zaj, viszont mindig tele van.
Aztán jön egy idösebb, vékonka kis ember hatalmas fülhallgatókkal, elneveztem denevérnek. Aztán biciklizik a tejfelesszájú, aki valszeg amerikai, aztán jön egy debella német nö, az öreg, kutyás néni, akinek olyan a kutyája, mintha megrázta volna az áram, aztán a mindigköszönö, cigis szépfiú, aztán hazaérek.
Vásárlással még néha vannak gondok, Mancikának fogkrém kellett, hát nem biztos, hogy nem müfogsor tisztítót kapott, de még nem panaszkodott, hasmenése sincs. Nekem sampon kellett, szebbnél szebbek vannak, hát most nem kinézetre, hanem névre vettem. Az van ráírva, hogy Tsubaki, amiröl azonnal beugrott nekem Csubakka, így megvettem a cuccot, hátha olyan szép, dús hajam lesz... :-) Mellesleg az illata is jó.
Na megyek, mert szemrehányólag lesnek rám a dobozok, haladni kellene velük.
